Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - Kónya Sándor: Az Országos Református Tanáregyesület XXVIII. rendes közgyűlése
32« PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE puritán gondolkozású derék tanára, aki több éven keresztül egyesületünk számvizsgáló-bizottságának is ügybuzgó tagja volt, azonkívül Vértessy Sándor miskolci és Stepanek Ernő kiskunhalasi igen érdemes és köztiszteletben álló kartársaink. Elhunyt tagtársaink emlékét őszinte kegyelettel fogjuk megőrizni. Egyesületünk a múlt évben halálozás, kilépés, törlés folytán veszített 16 tagot, új tagnak jelentkeztek 19-en. Egyesületünknek van jelenleg az újonnan belépő dr. Csikesz Sándor teológiai professzorral együtt 25 alapító, 19 pártoló, 503 rendes, összesen 547 tagja. Tisztelt Közgyűlés ! A központi igazgatóság 1933—34. tanévi működéséről szóló beszámolómnak végére értem. Jólesik megállapítani, hogy Isten segedelmével a magyar református tanári rend az egyesületi kereten belül tisztes anyagi és hatalmas erkölcsi erő felett rendelkezik. Ez a tudat adjon képességet arra, hogy midőn a kérlelhetetlenül dühöngő gazdasági válság teljes pusztulással fenyeget minden anyagi és erkölcsi értéket, midőn a családi, társadalmi és közéletben a keresztyén-nemzeti műveltség eszményeinek megvetését, kigúnyolását, sárbatiprását lehet lépten-nyomon tapasztalnunk, akkor elszánt lelkesedéssel mégis az eszményi világ felé vezethessük a ránk bízott magyar ifjúságot. Történeti felelősségünk tudatában meg kell ezt tennünk, mert be kell látnunk, hogy nincs egyetlen más társadalmi rend, mely az ideáloknak és szellemi értékeknek a jövő generáció számára való átmentését s így a szebb jövendő megalapozását képes lenne elvégezni helyettünk. Midőn azt kérem a Mindenhatótól, hogy a magyar kálvinista tanárságnak ez új esztendőben is adjon erőt és képességet kiváltságos hivatásának teljesítésére, mély tisztelettel kérem igénytelen főjegyzői jelentésem szíves tudomásulvételét. Kun Sándor, Az Országos Református Tanáregyesület XXVIII. rendes közgyűlése. Bizonyára nem a véletlennek a műve, hanem egy porbasujtott nemzetet emelkedésre húzó, nemzetformáló, lélekirányító felsőbb hatalom kezemunkája volt a nemzet, közelebbről a magyar refor- mátusság életében az elmúlt kimagasló októberi hét. A magyar értékeknek emberben, anyagban, szellemben kijegecedett szédítő és kápráztató serege vonult fel ezeken az ünnepi napokon. Glóriával fontuk körül a borzalmas magyar romok fölött a szervező munka, a magyar akarat, a magyar élniakarás élő szobrát, a magyar legszebb nemzeti erők megtestesítőjét : Horthy Miklós kormányzót, aki úttévesztő ködök, halálos kockázatok útján, egy zűrzavaros, össze
