Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Elnöki megnyitó az Országos Református Tanáregyesület budapesti közgyűlésén
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE hozzányúlni a problémákhoz, hanem hungarocentrikus szempontot kell választani.“6 Megérthető tehát, ha nem is helyeselhető, hogy az elmúlt másfél évtized alatt minálunk sem bírt a középiskolai köznevelés nyugvópontra találni, hanem az elébe tornyosuló akadályok és célok közt hol erre, hol arra kereste és vélte megtalálhatónak a kivezető utat. Hiszen maguk a hivatásos nevelők, a tanárok sem voltak egy véleményen és sokszor homlokegyenest ellentétes nézetek Vitatták lankadatlan hévvel a maguk kizárólagos igazságát. Ez évben aztán a magyar középiskolai köznevelés — jogosan mondhatjuk —•, fordulóponthoz ért. Új korszakot akar kezdeni. Az eddig elmondottakkal törekedtem igazolni, hogy erre teljes mértékben szükség volt. Az 1883 : XXX. te. még az „aetas ferrea“ és nem az „aetas mechanica“ számára készült : kiváló alkotásnak bizonyult és négy évtizeden át jól betöltötte hivatását. De a haladó idők,, amelyeknek egy-két uralkodó tulajdonságára rámutattam, túlszárnyalták és reformot követeltek. Az 1924 : XI. te. nem bírta megoldani minden toldozás-foldozás ellenére sem a ráváró feladatot és szinte ehaotikus állapotot teremtett a magyar középiskola területén. Így született meg az 1934 : XI. te., ami megszüntetvén az előző összes törvényeket, „tabula rasa“-t csinált és az új idők, az új korszak szellemébe, követelményeibe, szükségleteibe kíván harmonikusan heleilleszkedni. Ezért mondtam, hogy középiskolai köznevelésünk űj korszak küszöbére lépett. Egyelőre a célkitűzésben és néhány alapelvben találjuk meg az új korszak szellemét. A célkitűzés látszólag alig különbözik most az 1924 : XI. tc.-től, azonban lényegileg igen erős az eltérés. Az 1934 : XI. te. 1. §-ában a „magyar nemzeti művelődés“ van hangsúlyozva6 7, amit ha összevetünk a miniszter egyik cikkével, amelyben „magyar középiskoláról“ ír, akkor rögtön teljes ragyogásba kerül az a kezdeményezés, ami új irányt akar törni az eddigi helyett. A nemzetnek, a fajnak a joga és örökkévalósága jelenik meg világító tűzoszlop gyanánt, hogy mutassa az utat a középiskolai köznevelés számára. Ma hiába élünk az „aetas mechanica“ lázasan száguldó világában, ahol a közlekedési eszközök gyorsasága szinte megszünteti a térbeli távolságokat, hasztalanul tör előre a tudomány mindig újabb találmányokkal, melyek elmosni igyekeznek országhatárokat, mégis a fajiság érzése a legélesebb ápolásban és megkülönböztetésben részesül. Kis és nagy népek egyaránt fokozott erővel építik ki íajiságuk kínai falait és sokszor túlzottan követelik életjogaikat, még más népek rovására is. Valóban egy ilyen korszakban nekünk, árva magyaroknak sem lehet más köznevelési főcélunk, mint a nemzeti 6 „Magyar Szemle“, 1934. 3. szám, július ; Fodor Ferenc : „Magyar föld- és népismeret“, 225. 1. 7 Az 1924. évi XL te. L. §-ban a célról ezt olvassuk : „hazafias szellemben magasabb általános műveltséghez juttassa“ ; az 1934. évi XI. te. 1. §-ban viszont ez van : „a magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltséghez juttassa“.
