Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 7. szám - Egyházi és iskolai hírek

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

3'0

vonult, érdemeinek elismeréséül tiszteletbeli tagjává választotta az egyesület. Szemlénket mindig nagy érdeklődéssel kísérte s több tartalmas nevelésügyi és bírálati cikket is küldött bele. Élete utolsó öt évét már az iskolán kívül, nyugalomban töltötte, de az irodalomban működni nem szűnt meg. Kéziratban is maradtak értékes dolgozatai. A magyar tudomány, tanítás- és nevelésügy kétségkívül sokat veszített benne, de legtöbbet a református egyház, iskola és tanárság, melynek egyik dísze és dicsekedése volt. A benne lévő gazdag szellemi és erkölcsi javaknál fogva bármikor következett volna is be halála, az mindig korán lett volna. Fájdalmas szívvel tesszük le sírjára tiszteletünk, szeretetünk és hálánk koszorúját. N.

J»r. OHAVECZ OUO\

1

Július 14-én hosszas szenvedés után, de hirtelen halállal hunyt el az evangélikus tanügy e kiváló munkása. 1881-ben született Rozsnyón ősi evangélikus családból, ott végezte középiskoláját, majd a kolozsvári egyetemen szerezte magyar- latin szakból tanári oklevelét. Az evangélikus Böhm Károlynak és Schneller Istvánnak kedves és hűséges tanítványa volt. A besztercebányai gimnáziumnak volt 15 éven át munkása, végül utolsó igazgatója is. Mily véletlen, hogy hivatali elődje, Varga Mihály, még most is éli napjait Besztercebányán pat- riarchakorban. 1919-ben jött el abból a városból, melynek nemzeti mozgalmaiban is élénk részt vett, s hol lapot is szerkesztett, s Aszódon talált új otthont. A Petőfi-reálgimnáziumnak hét éven át tanára, majd az utolsó nyolc évben igazgatója volt. Az ő ügybuzgalmának köszönhette intézete, hogy a bányakerület átvette az aszódi egyháztól, s hogy új épületet nyerhetett, míg régi épületében internátust létesíthetett, ü volt az egyetlen evangélikus igazgató a jelenlegiek közül, kit állásában véglegesítettek.

Munkássága túlterjedt iskolája falain, mint előadó, mint író jó nevet szerzett. Az Evangélikus Tanáregyesület Szelényi Ödön halála után titkárrá választotta meg, azonban betegsége miatt tisztségéről már tavaly lemondott. Tanügyi Szemlénk szerkesztőbiztottságának is tagja volt, de ettől is visszavonult. Irodalmi téren főleg az evangélikus iskolák múltját kutatta, ilyen cikkei jelentek meg lapunkban is, s őszre készült Bél Mátyásról megemlékezést adni. Az Ifjú Évek evangélikus ifjúsági lap minden száma részére küldött valami tanulságos cikket. Színes tolla, érdekes előadása kedvessé, vonzóvá tette minden írását. Mindig kicsengett utóbbi időben írásaiból szegény hazánk csonkaságán való bánata. Emlékezzünk csak arra a meghatóan szép cikkre, mely januári számunkban két besztercebányai kartársának állít „Korhadt fakeresztek“ címen emléket. „A magyar nemzet szebb jövőjéért a kultúra mezején dolgozó és harcoló ev. tanárság egyik vezérét a harc mezején érte el a halál keze“ — mondja gyászjelentése, melyet iskolája adott ki. Emlékét szeretettel őrzik harcos társai, az evangélikus tanárok, s fájó szívvel barátai, kik tőle oly sokat nyertek. b. d.

I (7I\YFI1V It \l!\ \ I Czinyéry Barna, a miskolci református leány1 ' — i— .'---------* gimnázium igazgatója hosszas, de nagy türelemm

el elviselt szenvedés után augusztus 13-án este % 10 órakor visszaadta lelkét Teremtőjének. Czinyéry Barna 1886-ban Sajókeszin született, a középiskolát a rimaszombati egyesült prot. főgimnáziumban, teológiai tanulmányait pedig Sárospatakon és Berlinben végezte. Később középiskolai tanári oklevelet is szerzett, s 1914 óta tanára, 1933 júniusa óta pedig igazgatója volt intézetünknek.

Halálával nagy veszteség érte a miskolci református leánygimnáziumot. Igazgatói működésének az alapmotívuma a szeretet és a hű, odaadó kötelességteljesítés volt. Szeretetről, megértésről, megbecsülésről tett tanúbizonyságot minden kartársával szemben követett magatartásában, és szeretettel karolta fel minden növendékének az ügyes-bajos dolgait. Ügy éreztük, hogy minél nagyobb felelősség és több munka nehezedett vállaira, annál inkább nőtt emberi nagysága, annál magasztosabb eszmékkel és tisztultabb világnézettel haladt a kötelességteljesítés rögös útján. S mikor a gyilkos kór mindjobban elhatalmasodott rajta és testi ereje egyre fogyott, akkor is törhetetlen lélek-