Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 1. szám - Lengyel Lajos: A magyar nyelv tanítása a gimnáziumban és a latin nyelv tanításával való kapcsolata
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 25 hogy lesz tehát az alany. A latin alanyt most a tanár a tábla felső részére felírja : a. servus á. portat A tanulók újra írják ezt is naplójukba az állítmány fölé az első kihagyott sorba. Majd a tanár a már két szóból álló mondatot elol- vastatja és visszafordíttatja. Az elemző fiú most a tárgyat keresi meg s hasonló módon együttes munkával annak a latin fordítását is megcsináljuk : a. servus t. pueros á. portat A tanulók ezt is beírják, leolvasva visszafordítják és a határozót is ezen a módon fordítják le : a. servus t. pueros h. ad fluvium á. portat A jelzőket már az illető mondatrészek után írjuk, ezzel is szemléltetve, hogy a jelző a jelzett szóval milyen szorosan összetartozik ; így a mondat végleges képe : a. servus Amulii t. pueros pulchros h. ad fluvium á. portat Nem feltétlenül szükséges, hogy minden mondatot így fordítsunk latinra, de minél többször csináljuk ezt, annál jobban belopjuk a tanuló gondolkozásába a grammatikai tudatosságot s ezzel egyúttal a latin nyelv szerkezetét, az esetek szerepét, alkalmazását is gyakoroljuk. Ha körülményesnek látszik is ez az eljárás, a gyakorlatban nem olyan nehéz keresztülvinni, mert ha a tanulók megszokják a munka ilyen menetét, sokkal gyorsabban megy az, mintsem első pillanatra gondolná az ember. Mikor a tanulók ezzel a munkával készen vannak, akkor a naplót eltétetjük, és ugyanezt a munkát még- egyszer a puszta összerakás módszerével elvégezhetjük, az már akkor igen könnyen fog menni.
