Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Péter Zoltán: Nyolcadikosok irodalmi műveltsége
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 305 kedvelik a fizikát, természettudományokat, lélektant, orvostudományi, történelmi és földrajzi munkákat, de jóformán minden tudományág iránt megvan az érdeklődés. A megvizsgáltak 46'2% a szépirodalmat,. 43‘6% a tud. irodalmat becsüli többre. A tanulók másik felétől a színházról és filmről alkotott véleményük iránt érdeklődtem. A válaszokból kitűnik a színház háttérbe szorulása. (27-8% kevésbbé, 8-3% egyáltalán nem kedveli, míg a mozit csak 111% kedveli kevésbbé és 8 3% nem.) A legkedvesebb színdarabok közt az operett műfaja vezet számban (42-5%),a tragédia (18-2%), színmű (19'7%), opera (13-6%) és vígjáték (6%) előtt. A felsorolt 162 darab közt csak 3% volt igazi obscoenitás. A film értékelésében igen megoszlik a kérdezettek véleménye. (47-2% szerint csekély értékű, 19’4% értéktelennek mondja, 2-8% szerint erkölcstelen, 10-4% szerint ismeretterjesztő, 14% szerint értékes.) 6. A fentiekből megállapítható, hogy a tanulók irodalmi felfogását a tanítás nagymértékben irányítja. Bár majdnem minden kérdés alkalmas arra, hogy általa a tanulók és az iskola viszonyára következtessünk, mégis a 15. kérdéssel a tanulók véleményét is meg akartam ismerni ebben a kérdésben. E kérdésnél minden óvatosság mellett sem számítottam teljesen őszinte feleletre. Ebben a kérdésben az ifjú ember nem is képes az igazságot pontosan megállapítani, még kevésbbé bevallani. Némi megtévesztés is van a kérdésben : a fiúk mind nagyon kényesnek érezték, holott nem is az. Az abszolút igennél többet ér itt a megfontolásos igen. Örvendetes, hogy a többség így is válaszolt. Azt hiszem, az igennel válaszolók egy részét is ide lehet számítani, és a minden iskolai befolyás merev tagadói is csak hiszik, hogy nem állanak a tanítás hatása alatt. Mindent összevéve, a tanulók irodalmi érdeklődésével meg lehetünk elégedve, mert általában igazi értékek felé irányul. Bizonyos, hogy a XIX. század előtti irodalom elavult. Ezen már az iskola sem segíthet. A művelt középosztályban sincs másképen. De a nagy klasszikusok visszhangja igen erős. A modern és a világirodalomban is elég tájékozottak, de nem tudnak úgy értékelni és válogatni, mint az iskolában is tanultak között. Az egész kísérlet az irodalomtanítás sikerességét, a tanulóifjúság irodalmi felfogására nézve döntő jelentőségét, hatásosságát igazolta. (Tárgyi tévedés alig fordul elő a 156 tanuló válaszaiban : pl. a 14. kérdésnél Aranyt egy megteszi regényírónak, Jósikát szintén egy tanuló nagy drámaírónak.) A kísérlet útján nyert adatokat még nagyon sokféle szempontból lehet értékelni és feldolgozni. Itt csak néhány feltűnőbb szempontból tekintettem át az adatokon. Egy-egy tanuló kérdőívének adataiból, a különböző kérdésekre adott válaszainak összevetéséből meglehetősen hű képet nyerhetünk egyéni felfogását illetőleg. Nagyon érdekes volna aztán az egyes osztályok összeredményének egybevetése és a különbségek megállapítása. Ugyanezt a kísérletet el lehetne végezni egyetemi hallgatókkal és művelt felnőttekkel is. A három kísérlet összehasonlítása némi felvilágosítást adna aztán
