Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 1. szám - Lengyel Lajos: A magyar nyelv tanítása a gimnáziumban és a latin nyelv tanításával való kapcsolata
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 23 tevő munkát végez, amellyel máris hathatósan támogatja a mondatrészek szerepének megértését. Ha most már ezt az összerakó munkát a magyarról latinra való fordítás alkalmával a magyar mondatok elemzésével összeköti, akkor a tudatos mondatszerkesztést, a mondatrészek felismerésének gyakorlását a legnagyobb mértékben elősegíti. Hogy hogyan alkalmazhatjuk legcélravezetőbb módon ezt az elemző összerakó fordítást szemléltető felírással, arról a továbbiakban akarok szólni. A magyar nyelvtan tanításában a kibővítő eljárást, vagy mondhatnám, globális módszert tartom legalkalmasabbnak különösen éppen a gimnáziumban. Véleményem szerint az első osztályban nagy vonásokban az egész magyar nyelvtant meg kellene tanítani, természetesen nem rendszeres magyar nyelvtan formájában, hanem a mutatkozó szükség és a módszeres eljárás által megszabott sorrendben. A második osztályé lenne a kibővítés munkája, a harmadiké a rendszerezés és a kibővítés befejezése. De ha ilyen értelemben nem visszük is egészen keresztül ezt a módszert, az első és második osztályok előírt anyagán belül is haladhatunk kibővítő eljárással. Minden latin szaktanár tudja, hogy mennyire fontos például a mondatrészek ismerete a latin esetek megtanításánál. Ha elbibelő- dünk az első osztályban az év elejére felvett hangtani anyaggal, a tanuló még azt sem tudja, mi az alany, mi a tárgy, mikor már alanyesetről meg tárgyesetröl kell neki beszélnie a latin órákon, mert az elemi iskolából magával hozott ismeretre nem támaszkodhatunk. Nyilvánvaló tehát, hogy a tanulónak sürgősen meg kell ismerkednie a mondatrészekkel. De mivel a latin olvasás megtanulásához hangtani ismeretekre is szükségünk van, mégis csak be kell tekinteni mindjárt az év elején a hangtanba is. A főnevek declinatioja mellett nemsokára sorrakerül a melléknevek declinatioja is. Különbséget kell tehát tenni a főnév és melléknév között. Láthatjuk, hogy az első osztályban minden sürgős a nyelvtanból. Szükséges tehát, hogy egy keveset mindenből tanuljunk, még pedig úgy, hogy azért a tanuló ne zavarja össze a sok új nyelvtani fogalmat. Éppen azért nem szabad a két nyelvtan tanításának külön úton járni, legalább is annyira külön úton, hogy a magyar nyelvtani ismeretek során valamennyire is ne tisztáztuk volna már azokat a fogalmakat, amelyek a latin nyelvtan tanításával kapcsolatban előfordulnak, mert ez a legtöbb alkalmat ad a helytelen képzetek kialakulására. Mindjárt az év elején kiindulva a beszéd fogalmából tanuljuk meg a mondat, szó, szótag és hang fogalmát, de részletekbe sehol se menjünk ; ne beszéljünk a hangok változásairól, a hangrendről és illeszkedésről, a mondatok fajtáiról stb., hanem rögtön fogjunk a mondat boncolásához. Sok példa alapján megismerkedünk a mondatrészek szerepével. A mondatrészek ismertetésénél öt kérdés merülhet fel: 1. Mi az illető mondatrész? (Meghatározás). 2. Milyen kérdésre felel? 3. Milyen szó szokta betölteni az illető szerepet? 4. Milyen ragokat kap? 5. Milyen fajtái vannak? Nyilvánvaló, hogy ezek közül
