Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Sándor Vence: Az Arbeitsunterricht és a középiskolai német tanítás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 277 tanításában, de nem voltak meg az egész vonalon, minden tárgyra vonatkozólag. Mindenki gondoljon vissza volt tanáraira és találni fog köztük olyanokat, akik már akkor is munkáltatva tanítottak, bár egyáltalában nem ismerték magát a fogalmat sem. Sőt azt az állítást is megkockáztatom, hogy már Sokrates is a munkáltató eljárás alapján állott, amikor tanítványaival kitaláltatta a keresett igazságot. Amikor néhány évvel azelőtt közvetítő módszerről beszéltünk cs vitatkoztunk, voltaképpen nem új dolgokról szóltunk, hanem az eddigi különféle eljárási módokból kiválasztottuk az életrevalót, a jót; mintegy kompromisszumra léptünk a tisztán grammatizáló és a direkt módszer között, mint két szélsőség között, miért is sokan a közvetítő, a vermittelnde Metliodét egyeztető módszernek, vagy keverékmódszernek mondották ; jelezvén ezzel, hogy minden •— a történelem folyamán felmerült módszerből van benne valami. A munkáltató módszer, vagy ahogy nálunk már foglalkoztató, cselekedtető, sőt munkásmódszernek is nevezik, sem hozott újat; nem is vonatkozik tisztán a modern nyelvtanításra, hanem vonatkozik minden tárgyra, általában az egész nevelőoktatásra és inkább a természettudományokra vonatkozólag lett általános követelménnyé, sok tekintetben jelszóvá. De micsoda eljárásokat is értsünk e módszer fogalmán? Semmi egyebet, mint azt, hogy a tanuló a maga munkája árán jusson eredményekhez ; ebből következik, hogy a tanuló munkája csak öntudatos lehet, nem öntudatlan, tisztán utánzó munka. Háttérbe szorul a receptív úton való ismeretszerzés és előtérbe lép a tanuló öntevékenysége ; előtérben a tanuló és háttérben mint irányító ■— a tanár, de nem a sarokban, ahogy sokan követelik. Természetes, hogy ilyen eljárás alkalmazása mellett, nem tévedek, ha azt mondom, hogy tízszer annyi időre van szükségünk ; gondoljunk csak pl. e módszernek a fizikában való alkalmazására. Ha az a cél a fizikában, hogy a tanuló a maga kísérletei, a maga megfigyelései alapján jusson a törvény tudatára, akkor a rendelkezésre álló idő alatt az előírt tananyagnak legföljebb csak a tizedrészét tudjuk elvégezni ■— mondják a fizikusok. Hogy e módszer lényegét megértsük, tisztázni kell elsősorban az ismeret fogalmát. Minden tanítás és tanulás célja az ismeret- szerzés. Az ismeret •— tekintve a vele járó lelki munka irányát •— kétféle : a) tényismeret és b) értelmi ismeret. A tényismeret megszerzése a memória dolga elsősorban, és lcevésbbé az értelemé. Egy-egy történelmi eseménycsoport, vagy egy költő életrajzi adatainak megszerzése a szorgalmon és a memórián fordul meg, de már egy egyszerű mondat megértése, a mondatrészek egymáshoz való viszonyának felismerése, vagy egy. mathematikai példának megfejtése az értelmen fordul meg. Minden olyan feladat, amely az értelemre és nem a memóriára appellál, egy-egy probléma. Egy mondat részeinek felismerése, vagy egy mathematikai példának megfejtése, avagy egy egyszerű
