Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Dr. Ruhmann Jenő: A nagyvakáció és az iskola
272 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE felvillanyozza a szunnyadó kedélyeket, a közeli, boldog nagyvakáció gondolata. De vájjon, mikor a tanulóifjúság legnagyobb öröméről, a várva- várt nagyvakációról van szó, szabad-e ennek eltöltése módjába az iskolának beleavatkoznia? Nem volna-e jobb, ha magára hagyná a 9-—10 havi munkában és fegyelmezésben megfáradt gyermeket s rábízná, hogy töltse a pihenés idejét a maga örömére, saját kedvtelése szerint? Helyes-e egyáltalában, hogy nemcsak a szülő, hanem még az iskola is beleavatkozik a tanuló üdülésébe s irányítani akarja szórakozásaiban is? Véleményünk szerint nemcsak helyes, hanem szükséges is, hogy szülő és pedagógus külön-külön és együttesen is törődjék a tanuló- ifjúság nagyvakációjával, s tisztában lévén annak az ifjúság szellemi és testi fejlődése szempontjából való rendkívül nagy fontosságával, tervszerű irányítással tegye azt minél kellemesebbé s testi és lelki gyarapodása érdekében minél értékesebbé a gyermekifjú számára. Ez a gondoskodás pedig azzal válik eredményessé, ha egyrészt figyelemmel vagyunk a gyermek testi fejlődését előmozdító tényezőkre, tehát a szabad levegőn való tartózkodásra, szabadtéri sportok és játékok lehetőségére s mindenesetre a bőséges és egészséges táplálkozásra; másrészt ha megóvjuk őt a hosszú vakációval könnyen együtt járó unalomtól, a velejáró céltalan lődörgéstől s különösen a pubertás korában gyakran veszedelmessé váló semmittevéstől. A vakációnak a pihenésen és erőgyűjtésen kívül egyik főrendeltetése, hogy előmozdítsa az ifjúság testi fejlődését, s hogy ellensúlyozza azokat az egészségre káros hatásokat, amelyeket az iskolai élet mindig magával hoz. Wertlind, a híres svéd orvos, már 1870-ben megállapította, hogy milyen nagy mértékben akadályozza a zári iskolai helyiségben való tanítás az ifjú szervezet egészséges fejlődését. S minden pedagógus saját tapasztalatából és megfigyeléséből tudhatja, hogy hónapokon át tartó, intenzív iskolai munka a tanulónak nemcsak testi fejlődésében okoz hátramaradást, hanem a szellemi képességek csökkenését is előidézi : mind nehezebbé válik szellemi erőfeszítése, felfogóképessége lankad, s munkájának eredménye nincs arányban a ráfordított erővel és idővel. A vakációnak abban van tehát nagy jelentősége, hogy kiemeli a tanulót a testi fejlődését hátráltató iskolai életből, s egészséges életkörülmények közé helyezve módot ad neki testi és szellemi erőgyűjtésre. Ha valamikor joggal alkalmazhatjuk Rousseau jelszavát, akkor leginkább a nagy vakáció küszöbén. Tanévvégi kapuzáráskor az ő intelmével kellene hazaküldenünk az ifjúságot, az ő tanítását kellene a szülőknek is szívükre kötnünk : Retournons á la nature ! Az áldott természet csodálatos, megifjító ereje tudja csak kipótolni azt az erőveszteséget, amelyet a fejlődésben levő ifjú a zárt iskolafalak közt a tanév idején szenvedett, napsugár, szabadlevegő, erdő, mező, víz, egyszóval a természet éltető ereje fogja visszaadni azt az energiát testének, amelyet szellemi fejlődése érdekében a tanév alatt el kellett
