Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 7. szám - Jákfai Gömbös Miklós: A névmagyarosításról
268 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE harcban válik nagyon fontos kérdéssé a még némelyek által lekicsinyelt, sőt ellenséges érzéssel fogadott névmagyarosítási mozgalom is. Mert a névmagyarosítás ma nem divat kérdése, hanem a maradék magyarság egységességének, homogén erejének egyik nagyfontosságú tényezője. "Mert ez az egységesség, homogénség, ez a minden hátsó gondolat és visszaérzés nélküli magyarság a névmagyarosítás nélkül nem jöhet létre száz százalékban sem kifelé, sem befelé. A sok idegenhangzású név mindenesetre igen vegyes érzéseket kelthet a közénk került külföldiekben. Képzeljük csak bele magunkat az ő helyzetükbe. Ha minket Berlinbe érkezve Kovács városi tanácsnok fogadna, ha tízóraira gróf Szentkereszthy német kultuszminiszterhez volnánk hivatalosak, ha bemutatnák nekünk Szabó József német kardvívó bajnokot, ha becses fejünket Stettner-Szentjóbi német szobrász mintázná meg, ha a berlini egyetem aulájában Sass Nándor rektor fogadna bennünket, a berlini operában Győry Mária német operaénekesnő hangjában gyönyörködnénk, utána Kecske- méthy János éttermében vacsoráznánk; másnap Galambos Pál német nagyáruházában vásárolnánk berlini csecsebecséket, a csomagot Erős János sarki hordár emelné az autónkba, a vonathoz Élő Sándor német követségi tanácsos kísérne ki bennünket és Bocskai-sapkás német egyetemi hallgatók sorfala között elhaladva fogadnánk Eper- jessy Gábor német állomásfőnök tisztelgését, a búcsúbeszédet pedig dr. Telkes Benő egyetemi tanár tartaná, vájjon mekkorát néznénk, milyen érzésekkel távoznánk Berlinből és hogy dagadozna a májunk a magyar büszkeségtől ! Színes fantáziánkkal rögtön megállapítanánk, hogy Berlin a mienk, mert Berlin magyar ! Pedig nálunk, sajnos, ma még körülbelül ilyen keretek között folyik le egy-egy külföldi notabilitás fogadása ! Évekkel ezelőtt nyolc magyar honvédtisztet küldött ki a kormány valami nemzetközi értekezletre. A nyolc közül négynek német neve volt. A nagynémet bajtársak ezt rögtön észrevették, sajnálkoztak a négy elnyomott honvédtiszten és megígérték nekik, hogy mihelyt tehetik, fel fogják őket szabadítani a magyar zsarnokság alól ! Ennyit jelent kifelé az idegen hangzású név ! De a névmagyarosítás elmulasztására az elmúlt súlyos években már történelmileg is szomorúan ráfizettünk. A megszállt területeken, amint jól tudjuk, szigorú névelemzés folyik és ősmagyar, de idegennevű családok gyermekeit kíméletlenül bekényszerítik cseh, tót, oláh, rutén, szerb, sőt német iskolákba. A határmegállapításoknál pedig egy-egy magyar község ide vagy odaítélésénél igen súlyosan esett latba a jóhiszemű határmegállapító bizottságoknál, hogy mit mutatnak a temető hallgatag fejfái. De nemcsak kifelé, hanem befelé is megvan a sok idegenhangzású családnév nagy hátránya, mert teljes, tökéletes, egységes nemzeti öntudat kialakulásának mégis csak nagy akadálya az idegenhangzású nevek nagy tömege. Mert az idegenhangzású név tulajdonosa, bár