Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 6. szám - Egyházi és iskolai hírek
258 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE lényegében mégis bántó igazságtalanság az egész elgondolás. Kötelez munka- többletre, elveszi a tanárnő idejét, erejét, előírja életrendjét, és meg is fizetteti. Bocsássanak meg a hirdetést fogalmazó, nagyon tisztelt Gondnok urak, és az egész fenntartótestület, de akár bibliai alapon nézzük, ,,...a munkás méltó az ő bérére. ..“, akár világi szemüvegen át, mindenképpen az a lényeg, hogy munkára kötelez valakit a rendszer, de azt nem megfizeti, hanem úgy fizetteti meg a munkással, mintha kitüntetés volna, hogy benn lakhatik, felügyelhet. Ha csak egy napot töltenek el egy komolyan dolgozó internátusbán azok, kik ezt a felfogást természetesnek tartják, be fogják látni, hogy a felügyelőtanárok vállán a nevelői munkának óriási felelőssége nyugszik, amit ha az illető lelkiismeretesen teljesít — voltaképpen megfizetni nem is lehet, hiszen az anyai gondot, szeretetet jelenti, ami földi értékkel föl sem mérhető. De megfizettetni azzal, aki adja, ugy-e hogy nem igazság? Kérem tehát minden internátusbán dolgozó kartársam nevében és helyett is, hogy ezt a bizonyára tévedésen alapuló elgondolást küszöböljék ki a felfogásból, és higyjék el végre, hogy az internátusi szolgálat semmivel sem könnyebb, mint a tanári. Sőt! Nyíregyháza. Dobai Sdndornd, a leánykálvineum igazgatója. Találkozók. Mindig öröm a tanár részére, az, ha volt tanítványai összejönnek és felkeresik öt-tíz év múlva a régi iskolát, hogy visszagondoljanak, az ott eltöltött időkre. Az utóbbi időben azonban a leányiskolákba visszatérő volt növendékek szomorúságot is okoznak volt tanáraiknak : olyan modern külsőben jönnek vissza, hogy meg sem ismeri bennük az iskola azokat a szerény, szelíd leánykákat, kiket nevelt, s kiket öt-tíz év előtt szárnyra bocsátott. Kifestett arcú és kifestett ajkú hölgyek jönnek a szerénységre oktatott növendékek helyében. Igazán lesújtja az embert az, hogy az élet mint nevelő menynyire másra nevel, mint az iskola. Lett légyen akármilyen jó az iskola nevelése, tíz év múlva már a családi környezet mutatja meg hatását, már az a társadalmi kör üti rá bélyegét az ifjú leányra, melyben él. S bizony ma hol nem festik magukat még a mi asszonyaink is, hol nem tartják azt lealacsonyítónak, ha ajkukat ki nem pirosítják, igazán nehéz az iskola munkája a külvilág romboló hatása ellen. S ha e sorokkal csak fájdalmas tapasztalatunknak kívántunk kifejezést adni, az orvosságról alig tudunk gondoskodni. Orvosolni ezt mi, iskola, nem tudjuk, mert a kikerült növendékek már nem növendékek, már nem a mi gyermekeink. S ha szerető mosolygással jönnek is ide, nem lelki kapocs hozza őket az iskolához, hanem valamely megbeszélés, egy határidő megállapítása. Hiábavaló az iskola munkája, ha a szülői ház, ha a társadalom nem támogatja, s ma ezek a faktorok nem támogatnak bennünket munkánkban. B. D. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HÍREK. Az Országos Református Tanáregyesület halatouboglári Üdülőtelepére való felvételről, tagjainknak az egyes turnusokba való beutalásáról az Intéző Bizottság í. évi június 5.-én határoz. A ki nem osztott szobák igényléséért későbben is lehet folyamodni. (Cím: Dr. Kun Sándor ref. gimn. tanár, Debrecen, június 21 után : Balatonboglár.) Névmagyarosítás. Lapunk főszerkesztője, dr. Bőhm Dezső, a budapesti ág. ev. leánygimnázium igazgatója nevét Bánkúti-ra magyarosította. A Református Kiállítás hírei. Nagyban folynak a református kiállítás előkészítésének munkálatai. Dr. Csikesz Sándor debreceni egyetemi tanár úr minden hét első lelet Budapesten tölti s tíz-tizenkét segítőtársával dolgozik a nagyszabású kiállítás meg-
