Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 1. szám - Lengyel Lajos: A magyar nyelv tanítása a gimnáziumban és a latin nyelv tanításával való kapcsolata
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE lí> erejét, mint ma. Ma sok minden pótolja az ifjúságnak az irodalmat, elsősorban a mozi és helyettesíti a sport. Amint fentebb mondottam, ez a magasabb értelemben vett olvasás nem szórakozás lenne, hanem mély stúdium. Nagy íróink, költőink közül csak azokat, helyesebben csak azokat a műveket kellene megismertetni, amelyek a mi számunkra ma is mondanak valamit, örökbecsűek, művészi értékűek, világirodalmi mértékkel mérve is számottevő alkotások. Ilyen irodalomtanításnál nem lehetne szigorúan megszabni, hogy mely írókkal és mennyi alkotással kell megismerkedni. Meghatározná ezt úgyis az osztály színvonala, az érdeklődés foka és még sok más olyan körülmény, amiket előre nem lehet megállapítani. A fentiek szerint a magyar irodalomtanítás Balassa Bálinttal kezdődnék, Zrínyin keresztül haladna a megújhodás és a nemzeties költészet fénykorának íróihoz. Általában egy-egy hónap jutna (vagy «setleg kettő) egy nagy író egyéniségének munkái alapján való megismerésére. Két év alatt 10—15 író vagy költő megismerése biztosítaná az irodalom erkölcsi és nemzeti erejének eleven munkálását és az irodalom bensőséges szeretetét. A lírai, elbeszélő, drámai költeményeket teljes egészükben az iskolában olvasnák el, csak a regényeknél volna szükség arra, hogy egyes részleteket odahaza olvassanak el. Az olvasást tarkítaná és befejezné annak megtárgyalása. A tárgyalás a következő szempontokra terjeszkednék ki : 1. „a cselekvény és a megokolás, a szerkezet és a jellemzés, a gondolati és érzelmi tartalom, az előadás minősége, a nyelv és a verselés“. (Utasítások 32. 1.) 2. Külön ki kellene emelni, hogy milyen a tárgyalt írásmű, mint subjectív vallomás, hogyan tükröződik benne a költő egyéni világnézete. 3. Milyen összefüggésben van írójának más, már ismert művével, korával és korának hazai és más hasonló- nemű szellemi megnyilvánulásaival. Azt említeni sem kell, hogy a tárgyalás egész menete alatt a tanulók külön egyéni megfigyeléseinek, általában öntevékenységének teljesen szabad teret kellene engednünk, sőt elő kellene minden képességünkkel segítenünk. Mindez „a jövő dala“, melynek megvalósítására a mai tantervi keret szűk. Csak egy problémát óhajtottam fölvetni, mert az ifjúság jövőjét minden erőnkkel munkálni kell. Debrecen. Kónya József. A magyar nyelv tanítása a gimnáziumban és a latin nyelv tanításával való kapcsolata. Többször elhangzik mostanában az a panasz, hogy a gimnáziumban a magyar nyelv tanítása nem jár olyan eredménnyel, amilyet ez a tantárgy elsőrendű fontossága révén magának megkövetel. Ezt maguk a szaktanárok is belátják, hiszen maguk is tapasztalják. 2*
