Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 6. szám - Dr. Kardeván Károly: A középiskolai reform és a német nyelvtanítás

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 247 az is !) és vakmerőnek tűnik is fel a felfogásom, nem habozom kijelen­teni, hogy a német tanítás célja lényegében véve azonos a latinéval; a középiskolában nagy német szókincset kell szerezni, erős nyelvtani alapon megtanulni németből magyarra és magyarból németre fordí­tani. A beszédkészséget csak meg kell indítani. Ez azt jelenti, hogy a tanár gyakran előforduló felszólításait az osztályhoz (táblához kihívás, könyv fellapozása stb.) mondja németül, és ha az órára kitűzött anyagot elvégezte, ebből gyakrabban beszédgyakorlatokat is tartson. A tanítás tehát ne németül folyjék, mint az Utasítások előírják, az élőbeszéd gyakorlása inkább csak ösztönző legyen annak más utón való elsajátítására. Még sohasem találkoztam az életben olyan emberrel, aki a középiskolában megtanult volna németül beszélni. Olyannal azonban már találkoztam — s az illető tanár volt —, aki elmondotta, hogy a németből legtöbbet latin tanárától tanult, aki kénytelen volt németet tanítani, bár magamagának sem volt valami nagy beszédkészsége. A latin nyelv módszerével kitűnően tanított. Magamnak már nem egy tanítványom volt, aki jó német nyelvtani alappal, bő szókinccsel, fordítókészséggel elvégezvén a középiskolát, egyévi német főiskolázás után — jó lélekkel mond­hatom — hibátlanul megtanult németül. Evvel szemben találkozik az ember nem egy német környezetben élő magyar emberrel, aki évtizedek alatt sem tanult meg helyesen németül beszélni és évtize­dekig élnek közöttünk idegenek, kik ugyancsak törik a magyar nyelvet. Direkte tanulták a nyelvet, de nincs nyelvtani alapjuk és megfigyelő képességük, amivel az elméleti képzést esetleg helyette­síthetik. A gyermekkorban két-három nyelvet párhuzamosan meg lehet tanulni, mikor azonban az anyanyelv nyelvformái bevésődtek az öntudatba, az egyik nyelv formáiból a másikba csak a nyelvtan tud átsegíteni. Mikor a gyermekből középiskolai tanuló lesz, anya- nyelvének formái már annyira megmerevedtek, hogy nyelvtan nélkül az iskolában idegen nyelvet nem tud megtanulni. A magyar szó is annyira hozzánőtt nála a fogalomhoz, hogy a direktmódszeres kezdők hiába igyekeznek ezt negligálni. A fogalom és a német szó között akadálynak hiszik a magyar szót és német szókból gordiusi csomót kötnek, mit pedig a magyar szó egyszerre kettévág. De egyéb okok is ajánlják, hogy egy kis beszédkészség elsajátításá­nak reményében ne hanyagoljuk el a minél nagyobb szókincs és for­dítókészség megszerzését s vele az irodalmi műveltséget. A német beszédkészségre a legtöbb magyar embernek nincs is szüksége. Magam a fővárosban élek, de eltelik sokszor egy iskolai év is anélkül, hogy németül beszélni alkalmam volna s német beszédet hallani is csak rádión keresztül vagy moziban van módom. Evvel szemben német újságokra, folyóiratokra, könyvekre a tudományokkal foglalkozó embereken kívül a kereskedelmi és ipari pályákon működő szélesebb látókörre törekvőknek annál inkább van szüksége, elsősorban tehát az írott, a nyomtatott szöveg megértése válik fontossá. Másodsorban kerül a sor arra, hogy a német kapcsolatok megteremtésére az ember

Next

/
Oldalképek
Tartalom