Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 6. szám - Dr. Kardeván Károly: A középiskolai reform és a német nyelvtanítás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 247 az is !) és vakmerőnek tűnik is fel a felfogásom, nem habozom kijelenteni, hogy a német tanítás célja lényegében véve azonos a latinéval; a középiskolában nagy német szókincset kell szerezni, erős nyelvtani alapon megtanulni németből magyarra és magyarból németre fordítani. A beszédkészséget csak meg kell indítani. Ez azt jelenti, hogy a tanár gyakran előforduló felszólításait az osztályhoz (táblához kihívás, könyv fellapozása stb.) mondja németül, és ha az órára kitűzött anyagot elvégezte, ebből gyakrabban beszédgyakorlatokat is tartson. A tanítás tehát ne németül folyjék, mint az Utasítások előírják, az élőbeszéd gyakorlása inkább csak ösztönző legyen annak más utón való elsajátítására. Még sohasem találkoztam az életben olyan emberrel, aki a középiskolában megtanult volna németül beszélni. Olyannal azonban már találkoztam — s az illető tanár volt —, aki elmondotta, hogy a németből legtöbbet latin tanárától tanult, aki kénytelen volt németet tanítani, bár magamagának sem volt valami nagy beszédkészsége. A latin nyelv módszerével kitűnően tanított. Magamnak már nem egy tanítványom volt, aki jó német nyelvtani alappal, bő szókinccsel, fordítókészséggel elvégezvén a középiskolát, egyévi német főiskolázás után — jó lélekkel mondhatom — hibátlanul megtanult németül. Evvel szemben találkozik az ember nem egy német környezetben élő magyar emberrel, aki évtizedek alatt sem tanult meg helyesen németül beszélni és évtizedekig élnek közöttünk idegenek, kik ugyancsak törik a magyar nyelvet. Direkte tanulták a nyelvet, de nincs nyelvtani alapjuk és megfigyelő képességük, amivel az elméleti képzést esetleg helyettesíthetik. A gyermekkorban két-három nyelvet párhuzamosan meg lehet tanulni, mikor azonban az anyanyelv nyelvformái bevésődtek az öntudatba, az egyik nyelv formáiból a másikba csak a nyelvtan tud átsegíteni. Mikor a gyermekből középiskolai tanuló lesz, anya- nyelvének formái már annyira megmerevedtek, hogy nyelvtan nélkül az iskolában idegen nyelvet nem tud megtanulni. A magyar szó is annyira hozzánőtt nála a fogalomhoz, hogy a direktmódszeres kezdők hiába igyekeznek ezt negligálni. A fogalom és a német szó között akadálynak hiszik a magyar szót és német szókból gordiusi csomót kötnek, mit pedig a magyar szó egyszerre kettévág. De egyéb okok is ajánlják, hogy egy kis beszédkészség elsajátításának reményében ne hanyagoljuk el a minél nagyobb szókincs és fordítókészség megszerzését s vele az irodalmi műveltséget. A német beszédkészségre a legtöbb magyar embernek nincs is szüksége. Magam a fővárosban élek, de eltelik sokszor egy iskolai év is anélkül, hogy németül beszélni alkalmam volna s német beszédet hallani is csak rádión keresztül vagy moziban van módom. Evvel szemben német újságokra, folyóiratokra, könyvekre a tudományokkal foglalkozó embereken kívül a kereskedelmi és ipari pályákon működő szélesebb látókörre törekvőknek annál inkább van szüksége, elsősorban tehát az írott, a nyomtatott szöveg megértése válik fontossá. Másodsorban kerül a sor arra, hogy a német kapcsolatok megteremtésére az ember
