Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 6. szám - Soós Mihály: A filozófia tanításának szerepe és jelentősége középiskoláinkban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 239 szerepe, mi magunk is szabályozhatjuk őket, hogy nem kívánatos Énünkön változtassunk, vagy nevelés állal a kezünkre bízott ifjúságot irányítsuk, amelyen keresztül a jövő emberét, a jövő társadalmát bizonyára jobbá és tökéletesebbé tehetjük, s így számtalan bajt, félreértést, tragédiát küszöbölhetünk ki a társadalomból, melyek ma lidércnyomásként nehezednek a társadalom tagjaira, mert nincs meg a kellő harmónia a kétféle erő, a kétféle ösztön között. A Reális Én s rajta keresztül a társadalom nyugodt élete és boldogsága ugyanis nagy mértékben ezeknek az erőknek természetes és egészséges egyensúlyától, természetes és egészséges harmóniájától függ. De ugyancsak a pszichoanalízis ismertetésével tesszük tudatossá az altudatban élő lelki tartalmak különböző aktivitásának szerepét is lelki életünkben, közöttük elsősorban azét az aktivitásét, melyet megfelelőbben reproduktív aktivitásnak nevezhetünk. Szerintünk ez az úgynevezett reproduktív aktivitás tekinthető a legkülönbözőbb lelki zavarok és tragédiák kórokozójának. Mi hisszük, sőt a tudományos meggyőződés bizonyosságával állítjuk, hogy mindezen lelki zavaroknak (neurózisok vagy parapatiák) és tragédiáknak okozói az éber tudatot kísérő tudatos vagy kevésbbé tudatos szabályozó erő : a figyelem által az altudatba szorított lelki tartalmak, melyek szerinte nem illenek a folyamatban lévő világrendbe, amellyel normális állapotban mindenkor párhuzamban igyekszik tartani az éber tudatot. A tudat alá szorított lelki tartalmaknak mindegyike ugyanis arra törekszik, hogy magát a tudat fókuszán keresztül a benne élő reproduktív aktivitás hatására megfelelően kiélje. Amennyiben ezek az elnyomott lelki tartalmak önmagukat kellően ki nem élhetik, a bennük élő reproduktív aktivitás, mint állandó feszítő erő, állandó nyugtalanságot, állandó zavart teremt, amely csak akkor enyhül, vagy akkor szűnik meg, ha ezen aktivitás magát kellően kiéli. Meg vagyunk győződve, hogy a pszichoanalízis gyógyító ereje is ebben leli magyarázatát. S mi a pszichoanalisták azon csoportjával tartunk, mely szerint minden művelt ember, akinek a kellő lélektani ismeretei megvannak s ezenkívül magát bizonyos lélekelemzési gyakorlatnak veti alá, kevés gyakorlattal maga is alkalmassá válik arra, hogy nemcsak a saját lelki életét analizálja, hanem másokét is — természetesen kivéve azokat az eseteket, amelyekben orvosi tudást kívánó fiziológiai tényezők is közreműködnek —, ami rendkívüli jelentőséggel bírna a családban a családtagokkal, a pedagógiában a növendékekkel, a joggyakorlatban a felekkel, a hivatalokban az alárendeltekkel szemben stb. Azonban nem kevésbbé fontos ezen gyakorlati célok és előnyök mellett a filozófia magasabb problémáinak az eddiginél szélesebb mederben való ismertetése sem, hogy az ember metafizikai ösztönének is eleget téve, az ifjú egyéniségét, gondolkodását és jellemét s különösen világnézetét a megfelelő és a szociológia által is egyedül helyesnek minősíthető irányba tereljük, mert erre a középiskola magasabb fokán a vallás, különösen a keresztyén vallás tanain kívül
