Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 6. szám - Soós Mihály: A filozófia tanításának szerepe és jelentősége középiskoláinkban

PROTEST ÁSS TANÜGYI SZEMLE

237

hoz leendő csatlakozás végett nekünk is megküldötte. De megjelent a Protestáns Tanügyi Szemlében is és így mindenki számára könnyen hozzáférhető. Azt sem tartom kétségesnek, hogy a gondolat, mely e memorandumban kifejezésre jut, ma már talán a legelzárkózottabb és a legszűkebb látókörű szakembernél sem találhat ellenzésre, — ha ugyan mindenkinél igazi megértést nem vált ki.

Mellőzve tehát Tankó Béla memorandumának ismertetését és mellőzve azokat az észrevételeket, amiket a hely és idő szűk volta itt nem engednek meg, de amiket egy más helyen részletesen kifejtettünk, elsősorban kell, hogy kiemeljük a régibb középiskolai filozófiai oktatásnak azt a hibáját, hogy a filozófiát középiskoláinkban nem igen tekintették egyébnek, mint puszta filozófiai propedeutiká- nak a nélkül azonban, hogy szorosabb kapcsolatot teremtettek volna a filozófia és azon tudományágak tanai között, amelyeket a filozófia előtanának szokás tekinteni : nevezetesen a pszichológiát és logikát.

De vájjon helyes-e ma már a középiskolai lélektant és gondolkodástant puszta bölcseleti előtannak tekinteni, s ha mégsem tekin- tenők egyébnek, vájjon megelégedhetünk-e a pszichológia és logika tanainak egyszerű ismertetése mellett, néhány közöttük és a filozófia között fennálló kapcsolat felemlítésével, vagy a többé-kevésbbé laza reáutalással? !

Mintha a régiek nem tartották volna alkalmasnak a filozófiát arra, hogy belőle komoly következtetéseket vonhassunk le ! Mi nem így vagyunk a filozófiával. Mi a filozófiát a lehető legkomolyabb tudományok egyikének tartjuk, mert megállapításait, melyek eddig- elé, de különösen Kant előtt, kevés kivétellel alig voltak egyebeknek tekinthetők, mint részben a tapasztalati tudományok elméletének, részben többé-kevésbbé sikerült vagy nem sikerült metafizikai spekulációiknak, ma már a Kant által megindított kritikai szellemben lélektani alapokra fekteti, s ha e mellett a tapasztalat talajától el nem szakad, következtetéseiben a gondolkodás törvényeit szigorúan megtartja és nem akar továbbmenni, mint amiket a tudományok mai álláspontján pozitívumok gyanánt elfogadhatunk, bizonyítani is tudja. Komoly filozófiának ugyanis nem tudunk mást tekinteni, mint olyan tudományt, amely nemcsak a tapasztalat talaját nem hagyja el egyetlen pillanatra sem, mikor megállapításait a tapasztalat adataival s az ismerés és ismeret természetére vonatkozó lélektani kutatások eredményeivel állandóan összeveti és velük ellenőrzi, hanem egyenesen a lélektanból, a lelki élet tanulmányozásából indul ki.

De maga a lélektan sem oly sovány tudomány ma már, mint volt csak 20—30, vagy 10 évvel ezelőtt is, s a filozófiával való kapcsolata is sokkal jobban kimélyült, mint régen, ügyannyira, hogy szerény véleményünk szerint a filozófia helyesen felfogva ma nem tekinthető egyébnek, mint a tapasztalati tudományok függvényének s a lélektan egyik legnagyobbszerű fejezetének, mert míg szá-