Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 6. szám - Kardos Albert: Tisza István, mint debreceni diák
222 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Arany Jánost, aki a költői tehetségű, de ifjan elhunyt Tisza Domokost tanította 1850—51-ben Geszten és Géresi Kálmánt, aki Tisza Istvánnak volt a nevelője s tanára majdnem öt éven át (1869—1873), hol Geszten, hol Budapesten. A magántanulás abban is különbözött a nyilvánostól, hogy egy- egy osztály nem volt egy-egy iskolai évhez kötve. így történt, hogy Tisza István a Géresi vezetése alatti ötödfél év folyamán elvégezte a gimnázium I—VI. osztályát. A Tiszák nem lettek volna oly nagy tisztelői Debrecennek, a „kálvinista Rómának“, Géresi nem lett volna oly hűséges tanítványa a Kollégiumnak, az ősi „alma mater“-nek, ha fiukat, ha növendékét nem Debrecenbe hozták volna magánvizsgálatra. Ezeknek a kitűnő eredményű magánvizsgálatoknak némi nyilvánosságot és ünnepiességet adott, hogy azokon mindannyiszor megjelent a gyermekifjúnak atyja, Tisza Kálmán, anyja, gróf Degenfeld Ilona és nagyatyja, gróf Degenfcld Imre, a tiszántúli református egyház- kerület hatalmas főgondnoka és mint ilyen, a Kollégiumnak egyik főhatósága. A VI. osztály elvégzése után válság állott be Tisza István tanulói pályájában. Géresi Kálmán, aki legalább oly mértékben megnyerte magának kis növendéke szeretetét, mint a nagyúri szülők becsülését, megvált a családtól, hogy egy esztendőt külföldi tanulmányúton töltsön. A család ekkor arra határozta magát, hogy a gimnázium két felső osztályát nyilvánosan végezteti Istvánnal, mégpedig Debrecenben, a Kollégiumban ; hiszen Tisza István Debrecenbe, ahol dúsgazdag nagyatyjának két nagy háza is volt, szinte hazajött. A nagyapa csakugyan a maga házában rendezett be unokája részére lakást ; Tisza István a Széchenyi-utca 1. számú ház, a mai Podmaniczky- ház emeletén lakott új nevelőjével, a Géresi helyét betöltő Nagy Ferenccel, aki mellette maradt felsőbb tanulmányainak a befejeztéig; ugyané házban lakott önkéntessége idején, az 1880—81. évben. III. III. A tizenharmadik évében járó Tisza István tehát bekerült a gimnázium VII. osztályába, ahol ma is feltűnést keltene, hát még akkor, mikor napirenden volt, hogy VII. osztályosok : a bajszos, szakállas bagoly-diákok sor alá is állottak. A gyermekifjú Tisza mégis jól találta magát e felnőtt fiúk körében, bár még a legfiatalabbat is legalább három életév választotta el tőle, beletalálta magát ő, a volt magántanuló, a tanulótársak nagy tömegébe, pedig tudnunk kell, hogy a VII. osztályt 83-ad, a VIII. osztályt 82-ed magával végezte. Hozzá hasonló előkelő fiú nem járt más az osztályba ; a jobb társadalmi állásúak is csak köznemesek, papok, állami és városi tisztviselők gyermekei voltak. Természetes, hogy elsősorban ezekhez vonzódott, bár nem annyira úri, mint jó tanuló voltukat nézte. Egy még most is élő tanulótárs, dr. Csenged János ny. egyetemi
