Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 6. szám - H. Fekete Péter: Az új egyházi törvények és a polgári iskola
220 PROTEST A A’.S' TAS CG VI SZEMLE de legalább polgári iskolát végzett egyén lehet a tagja. Igaz ugyan, hogy a kerületek a törvénynek e fogyatékosságát megszüntethetik, mert az igazgatótanács hatáskörének és tagjai választásának módját a 67. 5} az egyházkerület hatáskörébe utalja (a tanítóképzőnél ez a jog a konventé), azonban a törvénnyel szemben mégis meg lehet állapítani e tekintetben az egyenlő elbánás hiányát. Feltűnő különbségtétel van a polgári iskola és a többi iskolák között a tanárok és az igazgatók óraszámát illetőleg is, míg u. i. a tanítóképzőnél és a gimnáziumnál a vonatkozó szakaszok (75., 97.) a tanárok és az igazgatók óraszámát az állami tanárok és igazgatók óraszámával egyezően állapítja meg, addig a 62. § a polgári iskolákra nézve számszerűleg megállapít egy kötelező óraszámot s csak a minimumnál hivatkozik az állami analógiára. Lehetetlen rejtett intenciókból született ez a rendelkezés, mely ellentétben áll még a polgári- iskolai országos törvénnyel, az 1927. évi XII. törvénycikkel is, melynek 8. §-a az igazgatók óraszámát hetenként 4—12 órában állapítja meg, s amely megállapítás tovább részleteződik a végrehajtási utasításban, a Rendtartásban, mely szerint csak a négyosztályú iskola igazgatója tanít hetenként 12 órát (ez is sok, ha igazi tanulmányi vezetést akarnak kívánni az igazgatótól), ellenben a több osztályú iskoláénak óraszáma az osztályok számával fordított arányban alakul. Ugyan ki tudná azt helytállóan megindokolni, hogy pl. a debreceni Dóczi-intézeti igazgató, akinek 10 osztálya és 118 növendéke volt a múlt tanévben, miért tanítson hetenként épen úgy 12 órát, mint a berettyóújfalui igazgató, akinek az iskola négy osztályában 122 tanuló adminisztratív és egyéb ügyeit kell mindössze végezni. Van aztán egy másik kifogásolható rendelkezése is a törvénynek, mely eléggé lekicsinyli a polgári iskola tanárságát. Ez a 61. §-ban olvasható. Szól a következőképpen : az iskolában használható tankönyveket a tanári testület és az igazgatótanács javaslatára a kerület állapítja meg. Ez bizony kissé furcsa rendelkezés. Különös, hogy a polgári iskolában, ahol két elemivel igazgatótanácsi taggá lehet választani bárkit is, ott tankönyvet javasol az igazgatótanács. A főiskolai és egyetemi végzettségű polgáriiskolai tanártestület javaslata nem elég ahhoz, hogy egy tankönyvet engedélyezzen az egyházkerület, ezt a tanárkari véleményt, mielőtt még a kerülethez mehetne, előbb felülbírálják (mert bírálat nélkül csak nem javasolják !) Kisbirtokos János bácsi, Kőmíves Pál uram, vagy a legjobb esetben Ügyvéd Sándor és Segédlelkész Imre uraság ; kik természetesen éppen olyan jártassággal bírnak a methodikában, mint a didaktikában, s a tantervet, a tantervi utasításokat éppen olyan szakértelemmel és buzgalommal tanulmányozgatják e javaslataik megtétele előtt, mint a gyermekpszichológiát, a polgáriiskolai tankönyvirodalmat, vagy a munkaiskola és a modern nyelvtanítás elveit!?. . . Mindezek a rendelkezések lényegesen csökkentik a polgári- iskolai tanárságnak azt az örömét, melyet az új törvény egyes rendelkezései keltettek benne. Egyben igazolják e fogyatkozások, hogy