Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 5. szám - Hazai irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 211 idegen vadászterületnek, melyre a latin óra tilalmi idejében nem szabad rálépni. A latin nyelvi jelenségeket lépten-nyomon találónál találóbb magyar analógiák kísérik, sőt ahol szükséges, mint pl. az igetan tárgyalásánál, előrebocsátja a magyar igetan rövid, de rendszeres összefoglalását, hogy abból az egyezések összehasonlításával vagy az ellentétek szembeállításával a latin igetant levezesse és világosan megértesse. Az ilyen eljárással ez a része a könyvnek látszólag hosszabb lett, de lényegileg rövidebb, mert a szerző az erre közelebb, arra hamarabb bölcs elvét vallja. így hamarabb jut a tanuló a teljes és alapos megértéshez, s a tanítás az eredményhez, fis a magyarral való ez összevetés az egész könyvön végigvonul, úgyhogy azt valóságos latinmagyar összehasonlító nyelvtannak lehetne nevezni. De ami egészen új és legkiválóbb jótulajdonsága a könyvnek, az, hogy a mondatrésztanban, de különösen a mondattanban a szétszórt nyelvi jelenségeket igyekszik és sikerrel az eddigieknél egységesebb szempontok alá foglalni. Ezzel elkerüli eddigi latin nyelvtanainknak azt a hibáját, hogy szétforgácsolt szabályok tömkelegét adják a tanuló elé, aki azoknak dzsungeljé- ben ide-oda tévelveg. Ez a könyv elvek, princípiumok magaslatára vezeti föl a tanulót, ahonnan világos áttekintést nyer a jelenségekről s azokat alapjukban megértheti. így pl. nem tárgyalja külön kategória szerint az abl. inopiae-t, hanem az abl. separationis fogalma alá sorolja. Az abl. copiae-t s dignus mellett az ablativust, mely utóbbit az eddigi nyelvtanok a legkülönbözőbb határozónak definiáltak, igen észszerűen abl. respectivusnak minősíti. Nagyon szépen racionalizálja az alanyi és tárgyi mellékmondatok külső és belső függését a tőmondat tói ; de legkivált azt. hogy mikor kell a fő- és mellékmondatban coniunctivusi használni. Itt a valóságos és elképzelt cselekvésekből való kiindulás, ezek szembeállítása és példákon való szemléltetése oly frappáns és észszerű, hogy a középszerű tanuló is könnyen megérti és a helyett, hogy a mellékmondatok módjainak kötőszók szerint való alkalmazását be kellene emléznie, amit hamarosan el is felejtene, a generális elv megértése egyszerre és egyszersmindenkorra kezébe adja a rejtély kulcsát. A példák szintén nagyon helyesen mindig megelőzik a szabályokat, ami hol induktív, hol összehasonlító tevékenységre készteti a tanulót. A mellett egyszerűek és könnyen megérthetők. Igen helyes az is, hogy az eltérések vagy ellentétek megvilágítására ugyanazt a példát variálja, s így a különbség, melyre a figyelmet fel akarja hívni, könnyen szembeötlik. ítéletemet a szép könyvről ebben foglalom össze : ezt a precíz, lapidáris, racionalizált iskolai latin nyelvtant középiskolai használatra minden eddigi iskolai latin nyelvtanunknál alkalmasabbnak tartom és bevezetését református középiskoláinkba a legjobb lelkiismerettel és a legmelegebben ajánlhatom. Pápa. Rab István. Evva Gabriella: V magyar nőnevelés két úttörője Karnes Fercnené és Karaes Teréz nőnevelési nézetei, firtekezések a m. kir. Ferenc József-Tudo- mányegyetem Pedagógiai Intézetéből. Üj sorozat. 4. sz. Szeged, 1933. 8°, 75 1. Evva Gabriella munkája ékes bizonyítéka annak, hogy a protestáns tanárság, iskolai kötelességeinek lelkiismeretes teljesítése mellett kiveszi részét a tudományos munkásságból is. A nagy olvasottsággal és alapos körültekintéssel megírt értekezés a múlt század két igen művelt, széles látókörű és koruk számára sok új gondolatot termelő nőnevelővel ismertet meg bennünket. Karacsné (1780 -1845) elsőnek juttatja kifejezésre a Tudományos Gyűjteményben megjelenő cikkeiben azt a gondolatot, Rogy a korabeli magyarság erkölcsi, gazdasági és politikai válságán csak a nemzeti szellemű, és magasabb műveltséget nyújtó nőnevelés ügyének-felkarolásával lehet segíteni. Hangsúlyozza (1825-ben!), hogy a nőket ugyanolyan művelődési lehetőségekhez kell juttatni, mint a férfiakat, mert szellemi képességek tekintetében különbség nincs férfi és nő között. A nő, mint asszony és anya, a családban töltheti be — Karacsné szerint — legtökéletesebben a maga hivatását, de e mellett szociálpolitikai tevékenységet is kell folytatnia, különösen a főrangú nőknek.
