Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 1. szám - Kónya József: Az irodalomtanítás perspektívája
pedig a történettudományokban a legkézzelfoghatóbb valóság, az adat, másszóval az anyag. Ehhez az elvhez híven a történettudományokban uralkodó céllá váll az adatoknak, az anyagnak minél aprólékosabb pontossággal való összehordása. Erre szükség is volt és mindig is lesz, de ha öncéllá válik, mint ahogy történt és nem a magasabb, átfogóbb szintézis útját egyengeti, akkor alá is ássa és megrendíti az illető tudomány tudomány-voltában való hitünket. Ennek a pozitivista kutatási iránynak szélsőségesen űzött adat- szerűsége vagy anyagszerűsége és ennek káros volta legkirívóbban az irodalomtörténet területén mutatkozott meg. Itt vált leginkább öncéllá a végletes filológizmusban és az önmagáért való hatáskutatásban, aminek a doktori disszertációk serege számtalan elrettentő példáit nyújtja. Erre fel kellett támadni az ellenhatásnak. „Mennél inkább előrehaladt az irodalomtörténet a szakszerűségben és a specializálódásban, annál inkább azon vette magát észre, hogy ismeretekben gazdagodott, de a megismerésben szegényebb lett.“ „Mihelyt fölülkerekedett az a belátás, hogy az anyag önmagában semmi, a szellem teszi azt értékessé : nyilvánvalóvá lett, hogy nem is a kézzelfogható anyagnak és tárgynak története, hanem az abban megnyilvánuló szellem története az, ami a történelmet történelemmé teszi.“2 így kerekedett leiül a történettudományokban, így az irodalomtörténetben is az a módszer, mely a szellem történetének aspektusából vizsgálja át a tudományterületet. Talán kissé hosszasan is időztem e bevezetésnél, de szükségesnek tartottam ezeket előrebocsátani az alábbiak eredményesebb megvilágításáért. A következőkben azt szeretném elmondani, hogyan határozta meg irodalomtanításunkat az irodalomtörténetnek, mint tudománynak korszerű állapota, hogyan látom e kérdést ma és milyennek gondolom a jövő irodalomtanítását. Pedagógiánkban a pozitívizmus szelleme abban nyilvánult meg többek között, hogy mindent meg akartunk tanílani. Tanításunkban uralkodó csillagzat nem a tanuló lelke, nem a módszer, nem a nevelés, hanem az anyag (és ez bizony még ma is így van nagyjában). Egyik tárgyunkban sem vezetett talán az anyag uralma annyira nevelés és módszerellenességre, mint a magyar irodalom tanításában. Ez a körülmény szorosan összefügg a magyar irodalomtörténet-tudomány megalapozásával és kialakulásának időpontjával. ,,... Irodalomtörténetírásunk Toldy idején csakúgy, mint Gyulai és Beöthy idejében is, mindvégig a pozitívizmus jegyében állott : adatszerűség, megbízhatóság, rendszeresség s relatív teljesség voltak a célok.“3 A magyar irodalomtörténetírás atyja : Toldy Ferenc először mutatta be az abszolutizmus idején a magyar szellem immár ezeréves irodalmi megnyilvánulását. Az úttörő buzgalmával és lelkesedésével gyűjtögetett minden kis részletet, adatot, amiben a magyar szellem 2 Hóman : A magyar történetírás új útjai-ban Thienemann T. : Irodalomtörténet. 69—70. Í. 3 Császár Elemér: A magyar irodalomtörténet százéves fejlődése. (Irodalomtört. fűz. 29. sz.) 25—26. 1.
