Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 1. szám - Dr. Gacsályi Sándor: Általános műveltség és a középiskola
12 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE való közeledést kívánjuk, ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy az iskolát ne a múltból, hanem a mi életünkből származó ideálok hassák át. Csak a Max Nordauhoz3 hasonló tréfás elméknek jut eszébe az a kívánság, hogy az iskolában a közéleti parvenuk összes trükkjeire, szerénytelenségre, nagyképűségre, önreklamírozásra stb. megtanítsuk a tanulókat. Nordau egyenesen odáig megy, hogy az iskolában ravasz és önző emberek érdekszövetségét látja, akik csak azért telítik vérszegény és élhetetlen ideálizmussal a tanulókat, hogy azok az életbe kikerülve, zsíros falatok elhalászásánál konkurrenciát ne jelentsenek. Komoly pedagógus az életre nevelést sohasem fogta fel Nordauhoz hasonlóan. Még egy komoly kifogást szoktak felhozni a jelen igényeivel szemben. Az iskola már is túlterheléssel küzd — halljuk igen gyakran — s mi lesz akkor, ha kinyitja kapuit az állandóan növekvő ismeretek előtt? A kérdés sokkal komolyabb, hogysem röviden el lehetne intézni, viszont e helyen behatóbban nem foglalkozhatom vele. Éppen ezért csak egy pár mondatban összegezem felfogásomat. Ezen a nehézségen csak az új ismeretek gondos megválogatá- sával s a régiek alapos megrostálásával lehet segíteni. Ezzel az illető stúdiumok még nem feltétlenül szenvednek kárt, mert a tanítás célja nem a tények tömegének megtanultatása, hanem az illető tudomány szellemének megértetése s tudományos gondolkodásra való szoktatás kell, hogy legyen. Ezt pedig nem annyira a tények tömegével, mint inkább helyes tanítási módszerrel érjük el. Ezzel tulajdonképpeni problémánknak az általános műveltség és a középiskola kapcsolatának tárgyalását be is fejeztük, s végezetül a következőkben összegezzük felfogásunkat : A középiskola és a társadalom közötti differenciák igazi oka elsősorban nem az utilitárizmus és az ideálizmus ellentétében, hanem az általános műveltségnek különböző értelmezésében keresendő. — E különbség oka viszont az, hogy a társadalom inkább a jelent, az iskola pedig inkább a múltat teszi az általános műveltség alapjává. Mivel az általános műveltség sem eszményeiben, sem eszközeiben nem abszolút, hanem a társadalomtól függő, tehát hely és idő szerint változó fogalom, ezért az iskolának kötelessége időről-időre a tanítási anyagot és módszert revideálni s a jelen követelményeihez alkalmazni. Ezt megteheti anélkül, hogy a divaL áldozatává lenne, a műveltség történelmi gyökereit elmetszené s magát a mindennapi élet árjába dobná. Ha az iskola és a társadalom harcát látjuk, önként felvetődik előttünk a következő kérdés : Miért marad el az iskola oly gyakran a társadalmi fejlődés mögött? E kérdés egy egészen új problémához, a pedagógiai konzervatívizmus problémájához vezetne el. A nélkül, hogy e kérdés boncolgatásába bocsátkoznék, csak egy olyan körülményre akarok rámutatni, amely érthetővé teszi az iskola és a társadalom közötti eltolódásokat. 3 M. Nordau : Paradox?. Leipzig. 1886. 87—100. 1.
