Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 5. szám - Arató István: Középiskola és munkaiskola
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 181 tud feleletet adni, hanem az olyat, aki érdeklődéssel, odaadással és szeretettel tud dolgozni, munkája közben kellő megfigyelő és ítélőképességgel rendelkezik és munkájának eredményeit képes emlékezetében is oly módon rögzíteni, hogy későbbi dolgozásaiban erre továbbépíteni képes. Az ilyen iskolában a tanár nemcsak előad, és a tanuló nem megtanulja a jó és helyes tanulási módszerek figyelembevételével a leckét, az ily iskolában a tanuló dolgozik, s a tanuló munkájának előkészítője, irányítója, segítő munkatársa a tanár. A XIX. sz.- nak a katedrán előadást tartó tanára lelép a magas emelvényről, abbahagyja a szép, szinte egyetemi színvonalú magyarázatot, s odaül a tanuló mellé vele együtt dolgozni. Az ily szellemben dolgozó iskolát nevezem munkaiskolának. Az 1883. évi törvény meghozatala után kialakult középiskolai tanulmányi rendszer, amely, mint többször említettük, a tudományok teljes egészének rendszeres közlésére törekedett és a szellemi képességek között elsősorban az emlékezetben való reprodukciót vette igénybe, a XX. század elején kezd rohamosan átalakulni. Ma erről az átalakulásról azt mondhatjuk : haladni a cselekvés, munka iskolája felé. Ez a haladás azonban nem rendszeresen, az egész vonalon indul meg, elvi új célkitűzések alapján, hanem az egyes tárgyak tanítási anyagának és tanítási módjának megreformálására irányuló törekvésben érvényesül. Miután a természettudományok tanítása terén mutatkozik legelőször ez az új irányzat, e tárgyak tanításának és tantervének revíziójára reformbizottságok, egyesületek keretében didaktikai szakosztályok alakulnak. így megalakul a mennyiségtan tanításának reformbizottsága, majd közvetlenül a háború előtt a fizikáé, a földrajzi társaság kebelében didaktikai szakosztályt létesítenek, amely igen jelentékeny tevékenységet fejtve ki, döntő irányítással volt a földrajztanításnak fejlődésére. Az idegen nyelvek tanítása terén sokan megkísérlik az ú. n. direkt módszernek a bevezetését, ami még a holt latin nyelvnek tanításában is érezteti hatását. (Dent módszer.) Az idegen nyelvek irodalmának tanítása felszabadul igen sok történeti adatnak összehalmozására irányuló törekvés alól, s célkitűzései közé kerül a Kultur-Kunde. A nemzeti irodalom tanításának súlypontja pedig a történetről áthelyeződik az olvasmányokon felépülő irodalmi műveltség megszerzésére. Ugyanezen irányzat hatása alatt a történelem tanításából sok részletadat elmaradása mellett bevonul a művelődési és művészettörténeti szempontok érvényesítése. Mindezt a változást, illetve haladást elősegítik maguk a miniszteri utasítások, amelyek részint egyes konkrét rendeletek alakjában, vagy az érettségi vizsgálatokhoz, illetőleg a tantervekhez adott utasításokban látnak napvilágot. De hátráltatja a fejlődést az a körülmény, hogy a sok tantervrevízió ellenére is az ú. n. tananyag, érdemlegesen legalább, nem változik és sokszor a könnyítéseknek szánt intézkedések is épp ellenkező hatást váltanak ki. így válik ez a haladás, ha egyébként természetesen igen örven
