Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 165 kodnak múltjukhoz, külön címerükkel és jelmondataikkal, sajátos nevelésmódjukkal több érdekes vonást adnak az általában egyhangú képhez. Két táblázat a tanulók korát és a tanuló évek számát tünteti fel, majd a tanítás nyelvéről kapunk felvilágosítást. (Érdekes a luxemburgi „Sprachenschaukelsystem“; igaz megállapítás, hogy „a nemzeti kisebbségekre nézve a tanítási nyelv kérdése inkább a politikától, mint a pedagógiától függ“. (68. 1.) Itt szerző kétségtelenül nehéz helyzetben volt, mert szabad felemlítenie a rigai héber gimnáziumot, de a mi kisebbségi sorsra jutott iskoláinkról nem írhat. Vizsgák tekintetében a „tanulók Eldorádója“ Estonia, ahol egyáltalában semmi vizsga nincsen a középiskolában. A miniszternek joga van írásbeli vizsgát elrendelni, de ez nem a tanuló, hanem a tanár ellenőrzésére szolgál. Hat államot kivéve a középiskolába felvételt vizsga előzi meg ; rendkívül szigorú vizsgák vannak Franciaországban. Itália „a vizsgák hazája“ : hét felvételi vizsgafa j van ! Nagyon megnyugtató a gyermekekre a varsói „Jadwiga királynő" iskola vizsgarendszere : a növendékek huszas csoportokban napi 4 óráit, öt napon át egy tanár vezetésével tanulnak, egy másik megfigyel és osztályoz. Az érettségire nézve különleges az olasz eljárás, ahol a bizottság tagjai középiskolai tanárok ugyan, de idegen iskolából valók. Finnországban és néhol másutt is az írásbeli érettségi minden iskolában ugyanazon napon, ugyanazon témáról történik, s egyetlen bizottság bírálja el a dolgozatokat. Az intermit usi nevelésben a német, angol és francia rendszereket ismerjük meg : itt a mi berendezkedésünknek fájdalmas hiányait lehet megállapítanunk. A könv-v második fejezete az értelmi nevelésről szólva; az enciklopédikus ismeretek halmozása ellen emeli fel szavát, rámutat az osztályok kereteit szétfeszítő laboratóriumi, egyéni csoportmunka előnyeire s megállapítja : a fél- internátusi rendszer volna az eszményi, ahol a gyermek a nap különböző részeiben váltakozva végezhetné tanulmányait. Égy 60 oldalas táblázatsorozat tanulságos képet nyújt az egyes országokban tanított tantárgyakról, óraszámukról. Ez órarendek külön feldolgozást is megérdemelnek és könyvünk nagyszerű anyagot halmoz fel erre a célra. A munkaközösség és az egyéni munkásság gondolatát Arató mindenütt kiemeli, s nagy örömmel mutat rá az angol módszer egy előnyére : az otthoni munka szabályozva van, csak három tárgyból készül a gyermek naponta, 1K órai munkával! (18 1. 1.) A gyermek szabad idejét is táblázatba foglalja, a túlterhelés kérdését is felveti. „A tanórák helytelen beosztása, nem érdekes tanítás, a vizsgák túlzott követelményei, a tanerők pszichológiai ismereteinek elégtelensége, leggyakoribb okai a túlterhelésnek“ (190. 1.). Az erkölcsi nevelésről szólva, a két nem viszonyáról mond könyvünk érdekes adatokat, a vegyes iskolák tapasztalatai alapján. Általánosságban azt állapítja meg, hogy a fiúknak határozott előnyükre válik. Az erkölcsi érzék fejlesztésére szolgálnak az iskolaközösségek, bíróságaik. (Norvégiában pl. a diákok autonom törvényeket alkotnak. Ilyen bíróság kötelezte pl. az iskola- szolgát, hogy minden vasárnapra ülőhelyekkel rendezze be a nagytermet : mert a rend és áhítat követeli, hogy az istentiszteleten mindenki ülhessen !) A tanárok véleménye a bíróságokról igen kedvező. A jótékonyság szolgálatában az ifj. Vörös-Kereszt egyletek fejtenek ki élénk tevékenységet. Külön figyelmet érdemel az olasz balilla-szervezet, melynek érdekes hét parancsa közt ott van : „Szeretni a Duce-t, aki a hazát erőssé és naggyá tette ! 1“ (205. 1.) A játék jellemnevelő hatása különösen Angliában érvényesül. Ezzel már átjutunk a harmadik fejezetbe : a testi nevelés területére. Németországban a torna érettségi tárgy ; Ausztriában sí-lietet rendeznek az iskolák, az északi országok a sí-t és a fürdést szorgalmazzák. Franciaországban a torna minimális ; tanulmányi kirándulásokkal pótolgatják. Itt megemlékezik szerző a francia-magyar kapcsolatok egy igen kedves erősítéséről, a pesti diáklányok Nancy-i látogatásáról. (213—14. 1.) Az iskolai egészségügy részben a berendezkedések, részben az iskolaorvos kérdése. Az első iskolaorvost (1805 !) egy lengyel iskola alkalmazta. Szerző kívánatosnak tartja mindenütt nőorvosok alkalmazását.
