Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
160 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE ban. Nem kétlem, hogy protestáns iskoláink meg fogják itt is helyüket állani. A megtartandó novelláris zsinat és az Erős vár egységes dallama és szövege iránt megindított akciót állandóan napirenden tartja. Még minket, mint Protestáns Tanügyi Szemlét érdekelhet a 8. sz. egy megjegyzése, mely megállapítja, hogy a Protestáns Szemle egyoldalúvá lett, vele szemben a mi lapunkban nincs felekezeti megkülönböztetés. Valóban itt mindkét protestáns felekezet írói helyet kaphatnak ha megfelelő cikkekkel jelentkeznek. Ez az alapítók, Szelényi Ödön és Borsos Károly szelleme, melyből nem engedünk. Ilnrangszó. 1934. 6. sz. Orbán Károly : Iskola, szülő, gyermek •— e három nevelő tényező ideális együttműködése érdekében ír. Evangélikus Családi Lap. 1934. 3. sz. közöl egy levelet, mellyel az illető adományát az új leánygimnáziumra beküldötte. Példaadó levél — mondja —, s valóban örvendetes lenne, ha sokan gondolnának hasonló hálával az iskolákra, melyek gyermekeik nevelését végezték, akkor jobban megbecsülnék az ott munkáló tanárokat is. Keresztyén Igazság. 1934 januárjában indult meg a soproni evang. hit- udományi kar professzorainak, D. Prőhle Károlynak főszerkesztésében és Lie. Dr. Karner Károlynak felelős szerkesztésében ez „egyházi, társadalmi és hitvédelmi“ folyóirat. 3. számában lapunk főszerkesztője ír az új középiskolai reformról a művelt evangélikus közvélemény felvilágosítására. Reméljük, hogy következő számaiban is sokszor találunk iskoláinkat érdeklő közleményeket. Krónikán. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI IRODALOM. Pintér Jenő Magyar Irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés. Hetedik kötet : A magyar irodalom a XIX. század utolsó harmadában. Budapest, 1934. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiadása. '864 lap. 1930-ban jelent meg a hatalmas mű első kötete, s rövid három év leforgása alatt ajándékozta meg a szerző ezzel a kinccsel a magyarságot. Közel hatezer oldalon olyan gazdagságot mutat tudományos rendszerezésben, hogy mindenki bámulatát kiérdemelte. Elnyerte az Akadémia nagydíját, a főváros Kazinczy-érmét : mindkét alakulat önmagát becsülte meg Pintér Jenő kitüntetésével. A legújabb kötettel befejezi az író tárgyalását, 1900-ig jut el, s a század fordulóján áll meg. Ez a kötet is ugyanazt a tárgyalásmódot követi, mint az előzők, mely világosságban, teljességben páratlan irodalmunkban. Bevezetésében pompás képet rajzol drámai gyorsasággal a korszak történeti mozzanatairól. Utána Műveltség, iskolák címen tájékoztat részletesen, pl. még Gyulai Pál, Imre Sándor irodalomtörténeti előadásainak címét is megadja. Nyomdászat, könyvkiadás, majd egy igen jellemző fejezet következik : Hírlapok, folyóiratok. Közel 40 oldalon jellemzi a század utolsó harmadának alakulatait, kritikát gyakorol róluk, pl. rámutat a Hétnek szerepére. Utána időrendes lapszemlét ad. Mivel csak negyedszázadról van szó, ezt áttekinthetőbbé tette volna a betűrend, mint ahogy általában betűrendes névsorok teszik a könyvet könnyen használhatóvá. Nyomában a szerkesztők neve jön, nevesebb íróknál utal későbbi fejezetekre, s csak a kimondottan lap- szerkesztőkről szól itt bővebben. Lapstatisztika zárja be e maga nemében eredeti fejezetet. Színészet, színházak, Irodalmi társaságok jönnek sorra. Itt a Magyar Tudományos Akadémia, Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság időrendes felsorolása szintén áttekinthetőbb lenne betűrendben, melléjegyzett évszámmal. Teljességére jellemző, hogy irodalmi jutalmazottjainak hiánytalan felsorolása egészíti ki ezt. Nyomában fővárosi és vidéki irodalmi társaságok,
