Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Dr. Jégh Gyula: Plautus a középiskolában
156 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE talán nem anyaga, addig a reálgimnázium tanítja azt, sőt mindjárt a harmadik évi latin tananyagba, az ötödik osztályba helyezi. Sokat gondolkoztam rajta : mi lehetett ennek az oka. Nem tudtam mással magyarázni, mint azzal, hogy valamiképpen a mai gyakorlatiasabb közszellemnek inkább megfelelő, a társadalmi életből vett, a tanuló lelkivilágához közelebb hajló, az érdeklődést jobban felkeltő olvasmányt nyújtson. Hozzájárulhatott még a bőséges régi- ségtani, főleg dramaturgiai vonatkozás, legkivált pedig a darab erkölcsi jellege s a már Lessingtől felállított és utána minden filológustól elfogadott kritikai megállapítás: ,,Die Gefangenen sind das schönste Stück, das jemals auf die Bühne gekommen ist.“ Ám a pedagógia a szorosan vett didaktika nélkül levegőben lógó elméletté devalválódik. Elsősorban mégis csak az eszközt, az anyagot, a külsőt kell tanítanunk, hogy megismertethessük a tartalmat, a lényeget, a belsőt. Egyéb indokot pedig a Captivi olvastatására, azt hiszem, alig találunk. Szálljunk csak le a szép elgondolások felhőiből s valljuk meg : nem való Plautus a mai középiskolába. Legfeljebb, — ha az új középiskolai törvény meghagyja a felsőfokon az eddigi külön három, esetleg két típust és nem bifurkál ugyanazonegy középiskolában modern nyelvre és görögre, — talán a humángimnáziumok nyolcadik osztályában, ott is inkább irodalomtörténeti ízelítőül, mintsem nyelvészeti vonatkozásban és beállításban, szemelvényesen olvastatni lehet. Lássuk hát a nehézségeket a gyakorlatban ; amint lehet : csak sűrítve. A jeles latinista előtt is (beh kevesen vannak, akik két év alatt a régi négy év nyelvtani anyagát csak nagyjában is jól elsajátítsák !) már mindjárt az „Argumentum“ sorai is csodálkozást váltanak ki, látva az ictusjeleket, apakopékat, aphaeresiseket, diaeresiseket, stb. Akarva, akaratlan verstani magyarázatokba kell mélyednünk, amit pedig tüzetesebben csak fejlettebb fokon, legalább is négyévi latin- tanítás után lehet tudatosítani. Hozzá itt még nem is az aranykor klasszikusainak megállapodott, kifinomult s a magyar óklasszikai költészetből is tél-túl már ismert óklasszikai lírai versformáit találja, hanem a Menandros-féle új attikai vígjáték változatos, sokszor mesterkélt prozódiáját, meg egyéb versformákat is, sokszor egyéni módosításokkal. Tankönyveink részletesen, buzgó alapossággal ismertetik ezeket a bevezetésekben. De ugyan a Captivi 1036 sorában szétosztott tizenhatféle versmértéknek megtanítására jutna-e idő, bírná-e azt a türelem, főleg pedig érdemes volna-e evvel tölteni az időt? Mondjuk azonban, hogy valamiképpen átesünk rajta s fordításba kezdhetünk. Hagyjuk hát a metrikát, nézzük a nyelvet. Eddig egy kevés catullusi s phaedrusi vers kivételével stilizált olvasmányokat olvastattunk, szép, réndes latinsággal, ékesen alkalmazva az alaktani és mondattani szakaszokhoz. Most, íme elébe tárul a tanulónak a
