Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Szathmáry Lajos: A tanár az irodalomban
150 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE nősülés útján való megszerzése, nemkülönben a nepotizmus, ezzel kapcsolatban a fölényeskedő képmutatás. (Móric, Forr a bor : 55.) 21. Van tanár, aki titkolni sem igyekszik, hogy aljas nemi indulatai hatalmukba kerítették. . . s jólérzi magát a pocsolyában. (Bibó, Anyám: 166.) 22. Utolsónak említem a bűnpártolás vádját, az eltussolás bűnét. (Móricz, Isten háta mögött: 145—146.) * Mindezek a vádak nemcsak a tanárt érik az irodalomban. A többi bransbeliek sem menekülhetnek az irodalom kritikája elől. Tanárnál csak azért kirívóbb az eset, mint másnál, mert hivatásánál fogva ő lenne a szellem, al kiművelt emberfő, a példányképül álló feddhetetlen élet mintája ; szóval farizeizmusra kényszerül. * De van enyhébb, bár szintén dicstelen kritika is. 23. A tanárok lemosolyogni való humoros alakok. Nem rosszak, csak humorosak, kikopottak, mint az öreg Toldi. Kicsinyesek, apró dolgokkal bajlódók, iskolaszagú kérdések fáradt közvetítői. Esetleg a jószívűségüket sem kell vitába vonnunk, bizonyos vállveregetést megérdemelnek. (Farkas Imre írásai, Komáromi János, Pataki diákok : 223—223, s egyéb regényei is.) 24. Ha tanulnak a diákok, igen sokszor az iskola ellenére tanulnak. Még a modernebb német munkaiskolák életére is álló szabály ez. (Speyer, Gimnazisták : 25.) 25. A tanári korosztályok között rikító különbség van, s ezt a diákok tudják és a bőrükön érzik. A tanárokkal szemben való magatartásuk is sokszor ennek függvénye. A gyermekiélek kezelésében való ezen különbség annak a nemzedéknek a javára dől el az irodalom szerint, amely nem zárkózik el a diáklélektől és diákélettől, hanem odalép közibük, hogy megossza velük nemcsak a tudományát, hanem a játékot is, a sportot is, de mindenekfelett a gyermekproblémákat és ezáltal sorsközösséget szerez velük. (Speyer, Gimnazisták : 26.) * Azonban az iskola értékeiért, némely tanár önzetlen idealizmusáért nem mindig kigúnyolás a jutalom. Idézem erre Ady Endrének, a tanárok által tán legjobban támadott magyar költőnek egy versét (Vén diák üdvözlete.), mely elégtételt nyújthat mindazoknak, akiket a fentebb elmondottak méltatlanul sértettek lelkűkben, jószándékukban és többretörekvésükben. Az itt elmondottak nem jelentenek állásfoglalást, személyes meggyőződést sem, csak tárgyilagos körültekintést abban az irodalomban, amely leginkább közkézen forog, tehát az olvasók legtágabb körével van ható kapcsolatban s amely... idézés céljából éppen kéznél volt. Tanulságot mindenesetre szolgáltatnak. Hódmezővásárhely. Szathmáry Lajos.
