Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 4. szám - Szathmáry Lajos: A tanár az irodalomban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 145 fokozott óvatosságra. Vigyázzunk ezért és ne engedjük magunkat indulatainktól elragadni. Szélsőséges elvek hangoztatásától tartózkodjunk. Legyünk kissé diplomaták, mert nemcsak magunkra, hanem mindig az egész kollégátusra is kell vigyáznunk. Hibáinkat, túlzásainkat ugyanis nem egyénileg, hanem kollektive írják rovásunkra. Nem meghunyászkodást tanácsolok én ezzel, hanem okosságot. Hiszen tarthatom én becstelen embernek X-et a nélkül is, hogy ezt uton-útfélen kikiabálnám, s nem leszek azzal gerinctelen, ha nem publikálom óránként a nagy nyilvánosság előtt véleményemet. Lehet egy tanár szélsőségesen liberális a nélkül, hogy agresszív módon támadná az ellentétes véleményen levőket. Elégedetlenkedhetik a helyi viszonyokkal, de nem föltétlenül szükséges ezzel állandóan tüntetni különösen olyanok előtt, akik nem tehetnek róla és nem is tudnak segíteni, s akiket esetleg egészen jogosan bánt az ilyen vélekedés. Érezhet valaki jogosan vagy jogtalanul saját belsejében irtózatos szellemi fölényt környezetéhez viszonyítva, de ne cáfoljon erre azonnal rá fölényeskedéssel. Ezekre akartam most röviden kollégáim figyelmét felhívni s csak azt kérem, hogy ha megjegyzéseim közül valamit helyesnek tartanak, szívleljék is meg, mert viselkedésünk irányításában sohasem a parancsszavaknak, hanem mindig csak a saját belátásuknak van döntő szava. Szeghalom. Na<7i/ Miklós. A tanár az irodalomban. A fizika, mint tudomány, az érzéki tapasztalatokból leszűrve az élő természet belső törvényszerűségeit bogozza, adja elénk elvont szabályokban és képletekben. Igazságait elfogadjuk, akár kellemesek azok reánk nézve, akár nem. Számolnunk kell velük, tehát alkalmazzuk hozzájuk magunkat. Az orvos elmegy a beteghez s megvizsgálja. Mielőtt gyógyítani kezdene, pontos diagnózist vesz fel a beteg állapotáról. Lehet ez a betegség olyan, hogy előidézésében maga a beteg a bűnös ; lehet, hogy mások rontották meg őt. Mindenesetre nem az az orvos első dolga, hogy hibáztassa a gonoszt, vagy hogy korholja a beteget, hanem az, hogy megállapítsa a tényleges bajt, s a beteget minden esetre megmentse. A büntetést, korholást pedig bizza a rendőrségre, bíróságra, lelkiismeretre és a jó Istenre. Már régen tudjuk, hogy az irodalom nem a szórakozást szolgálja igazában, hanem — mint a tudományok — szintén törvény- szerűségeket keres. Az átlag-közönség természetesen nem ezekre kíváncsi, nem ezért olvas. Dehát a jó Isten sem azért teremtette az erdőket, hogy mi felaprítva teát főzzünk töredékeivel. A muzsika is pl. : a szerzőnek lelki élmény, a rádiónak üzlet, a hallgatónak már 2
