Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 3. szám - Kerecsényi Dezső: Középiskola és szellemi kiválogatás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 101 kapuit, kérvén az oda való bebocsátást, majd pedig a felsőbb tanulmányokat is elvégezvén, a megélés zárt kapuit döngetik. Kiderült, hogy az egyetemi „zárt szám“, a vizsgálatok szigorítása nem elég erős fék a tömeg rohanó erejének megállítására : a szűrőrácsot egy fokkal lejebb kell tenni s az egyetemek felé tóduló fiatalságot már a középiskolai tanulmányok folyamán, különösen pedig ezek legvégén kell teljesítményei tekintetében erősebb követelmények elé állítani. Halasi]—Nagy József egyetemi tanár a Pesti Napló f. évi január 27-i számában ennek a középiskola feladatává lett kiválogatási műveletnek elvi alapjait is megjelölte. Szerinte a diplomások túltermelése nem a négy egyetem bűne. A két egyetem is ugyanannyi diplomát termelne, mint a mostani négy. Az egyetem a kiválogatást már rendeltetése természeténél fogva sem végezheti. ,,Az egyetem írja — a szaktudományi képzés színhelye, ahol már csak azoknak volna szabad megjelenni, akik valóban alkalmasak arra, hogy a szakemberek és a szellemi vezetők sorában foglaljanak helyet. A tanulásnak ezen a fokán már olyan ifjakkal találkozunk, akiknek egyénisége és életterve elég határozottsággal kialakult s akikre nézve óriási tragédia, hogy ez az életterv dugába dől. Nem ez a fok alkalmas arra, hogy innen emberek más pályára tereitessenek.“ A középiskola legyen a kiválogató intézmény. Bár igen nehéz különbséget tenni a középiskolai és az egyetemi fokon történt „tragédia“ között, ez az okfejtés általában elfogadható. Már kevésbbé erős Halasy- -Nagy József másik érve, mely az egyéni sors megrázkódtatásaitól eltérően, a közösségi rendet veszélyeztető tényt lát az egyetemet végzettek sokaságában. „A diplomás elégedetlenek mindig nagyobb veszedelmet jelentenek, mint a kétkézi munkások és a kisexisztenciák“ — írja. Ez így nyersen alig hihető. A társadalmi forradalmak főeszköze a fanatizmus, mellyel a „kiművelt emberfő“ intellektuális ereje szöges ellentétben áll. A történeti szemlélet és az ebből eredő kritikai látás, az esztergályozott elme egészséges szkepszise, a gondolat ellenpróbáinak elvégzése ha az egyetem jól elvégezte a maga munkáját —, a „diplomás“ fő alaptulajdonságai, s éppen ezek adják azt a fékező kontrollt, mely a társadalmi forradalomtól magát távoltartó előkelő szellem számára az átalakulások idején egyéni tragédia csiráit is hordhatja magában. A közelmúlt két nagy, a régi társadalmi rendet megváltoztató mozdulata, Mussolini és Hitler forradalma — így kell neveznem, mert ők is így nevezik — nem egyszer ellenségesen nézett a ,,diplomás“-okra, s az a bénitó ütés, mely a tudományt és művészetet pl. Németországban mostanában érte, a forradalmár kisexisztenciák, a vezetők túlnyomó részét is beleértve, fanatizmusának következménye. A társadalom veszélyeztetője a bármilyen bizonyítvánnyal is ellátott félműveltség. Amikor a középiskola most a kiválogatás feladatát vállalja, nem teheti sem a neveltjeinek a fiatalabb években okozott „kisebb
