Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
72 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE készülékek nem kellenek hozzájuk, így akármelyik védéki iskola végigcsinálhatja a legtöbbjét, ha iskolakertje van. Az ára kissé borsos, majdnem 14 P, ami nagy összeg a magyar tanárok fizetése mellett. Nem is ez a fontos annyira, mint inkább az, hogy a német tanár, ha egyetemre is kerül, nem íftakad el a középiskolától, a nagy- közönségtől, hanem szerves kapcsolatban marad vele, népének, nemzetének igazi tanítója és nevelője. És bizony ez az igazi kultúr- fölény. Nálunk is történtek már ilyen próbálgatások, de mindig elsorvadtak. Pedig végtelen hasznos lenne, ha a magyar diákság olcsón juthatna ilyen irányú és célzatú könyvekhez. A könyvek legyenek rövidek, hogy ne sokba kerüljenek, pengőnél drágább .semmiesetre sem. Az olcsó, jó könyvek révén rászoktathatnánk növendékeinket megfigyelésekre, kísérletekre. Szemük ügyesednék, kezük erősödnék, lelkűk gazdagodnék ezáltal. Ezen az úton is kell már indulni egyszer a cserkészettel karöltve. A kísérlezetés, megfigyelés alatt a tanár munkája csak a csendes megfigyelés, esetleg itt-ott egy-egy technikai korrigálás és a munka helyes formájára való figyelmeztetés. Sok és divergáló, ötletszerű feladatot ne tűzzünk ki, mert ez gyors és felületes munkára serkenti és szétmálló gondolkodásra szoktatja a tanulókat. Az a helyes eljárás, ha a kísérleti órákon a feladatokat nem probléma alakjában adjuk fel, hanem kísérleteket iparkodunk végrehajtani, melyeknek befejezése után a tanulók —• gondolkodással — új ismeretekhez juthatnak. Ne adjunk tehát törvényt, melyet igazolni kell, sem megoldásra váró problémát, hanem útat mutassunk (kísérleteket), melyeken végighaladva, új ismeretekre jutunk. A növendékek munkája ilyenformán teljesen induktív, tehát valódi építőmunka, mivel a kísérletező, munkáltató órák megkövetelik az egyéni munkát. A főcélt, t. i. az egyéni mun'ka árán gondolkozás útján új ismerethez való jutást legteljesebben csak úgy érhetjük el, ha minden tanuló saját maga és egyénenként külön-külön dolgozik és főleg gondolkodik. A megfigyelés, kísérletezés súlypontja és érdemi része a logikai tevékenység és megfigyelés. A tanuló munkájának egy része a kísérletek technikai lebonyolításában merül ki, a másik része marad az érdemi, a szellemi tevékenységre. Hogy erre a második részre milyen súlyt helyezünk, az teljesen tőlünk, tanároktól függ. A kísérletek után mindig megbeszéljük a látottakat, levonjuk a következtetést, megállapítjuk az eredményt. Az ilyen közös megbeszéléseknek nagy az értéke pedagógiai szempontból egyaránt, mert révükön a saját lábán logikus módon megállni nem tudó tanulót is saját munkájának, kísérleteinek és észleleteinek felhasználásával, rávezetés útján gondolkozásra késztetjük és készségét érzelmi motívumokkal is erősítjük. Az új módszer szerint tanító tanárok a kísérletező, munkáltató órák igen nagy értékének tartják, hogy a tanuló ennek a mód-