Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 12. szám - Egyházi és iskolai hírek
384 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Dr. Veress István 20 éves igazgatói működése. November hó 20-án húsz esztendeje múlt el annak, hogy Dr. Veress István a debreceni kollégium tanítóképzőintézetének élére került. Abban a húsz évben, mely alatt Dr. Veress István páratlan odaadással és példaszerű hűséggel látta el hivatását, egyik üdvözlőjének, Karai Sándor kollégiumi igazgatónak találó megállapítása szerint benne van az egész világkatasztrófa. Ez a megállapítás egymagában elég alkalmas arra, hogy kellően kiemelje a Dr. Veress István munkásságának értékét és jelentőségét. Ha már most ehhez hozzávesszük az ő tanügyi és egyházi téren intézete körén messze túlterjedő munkásságát is, akkor egy olyan emberi alak körvonalai bontakoznak ki előttünk, amelyre csak a legnagyobb tisztelettel tudunk tekinteni. Alkotásvágy és alkotó erő jellemzi egyéniségét és alkotások egész sora jelzi munkálkodásának útját. Mint gyakorló lelkész tizenhárom év alatt két egyházban szolgál s mindkettőben eleitől kezdve vezetőszerepet visz egyáházmegyéje élén. Teológiai licenciátust nyer és bölcsészeti doktorátust szerez. Azután a debreceni református tanítóképzőintézet tanárává s még ugyanezen évben igazgatójává választatik meg. Igazgatói működéséből különösen kiemelkednek : az osztályok párhuzamosítása, az egyes tantárgyak tanításának megfelelő szakemberekkel való ellátása, a növendékeknek a tanulásukban gátló temetési énekszolgálat alól való mentesítése. Az egyházkerületen 12 éven át tölti be a képzőintézetek és polgári iskolák szakfelügyelőjének tisztségét. Megszervezi Debrecenben a „Szülők Iskoláját“, mely a szülőknek a nevelésügyi kérdésekbe való bevezetése terén immár 9 év óta fejt ki az ő vezetése és irányítása alatt áldásos tevékenységet. Püspök úr megbízásából megszervezi a kollégiumi polgári iskolát s ezzel száz meg száz egyént és családot hoz közelebb a kollégiumhoz, általa pedig a református egyházhoz. Összeköttetést tart fenn a külfölddel is. Néhány évvel ezelőtt meglátogatta a svájci tanítóképzőintézeteket, amelyek egyikében ismertette is a magyar tanítóképzés ügyét. Széleskörű irodalmi munkásságot lejtett és fejt ki mai napig. Általános, vallási, egyházi és pedagógiai művei magyar és német nyelven jelentek meg. Igazgatói működését a tanártársai és tanítványai sorsát mindenek elé helyező igaz szeretet jellemzi. Tanítványainak valóságos édesatyjuk. Sokan vallják közülök, hogy az ő szerető gondoskodása nélkül nemcsak tanító, de ember sem lett volna belőlük. A tanítványi ragaszkodásnak és hálának megható bizonysága volt az a jubileumi ünnepség is, melyet egyenesen ők kezdeményeztek és rendeztek meg. Az egész lefolyásában megragadó ünnepség hálaadó istentisztelettel kezdődött az oratóriumban, ahol Püspök úr is megjelent. Istentisztelet után a díszterembe vonult a tanítványok serege, ahol fényes közönség előtt a jelenlegi és volt tanítványok, majd pedig a tanári kar után a kollégium és különböző tagozatainak igazgatói, a kir. tanfelügyelő és még számosán üdvözölték a jubilánst. Utána közebéd volt, amelyen sok szép felköszöntő hangzott el, a 10 évvel ezelőtt végzett tanítványok pedig gyönyörű ajándékokkal lepték meg kedves volt igazgatójukat. Megérdemelte az ajándékokat és bő mértékben rászolgált minden elismerésre. A magyar református egyházi életnek és a magyar nemzeti művelődésnek kimagasló vezéralakja ő, kinek kipróbált erejére, gazdag tapasztalatára és elmélyült pedagógiai tudására közéletünkben még nagyon nagy szükség van. Kívánjuk, hogy testi és lelki erőinek teljes birtokában sokáig álljon még azon a helyen, amelyre 20 évvel ezelőtt az isteni Gondviselés állította őt. Dr. Varga Jenő. Szerkesztői üzenet. Tekintettel arra, hogy tanári állásomból ismét lelkész! szolgálatba léptem át, lapunk szerkesztésétől megválók. Nekem öröm volt, hogy itt is szolgálhattam a református tanárság és nevelésügy érdekeit, s hálával köszönöm az abban megnyilvánult kitüntető bizalmat. Azokat, akik e nagy munkában segítségemre voltak, illesse köszönet, a szivemhez nőtt lapon pedig legyen Isten áldása .Soós Béla. Debrecen szab. kir. város és a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Könyvnyomda-Vállalata 1933
