Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - Egyházi és iskolai hírek
344 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE ,\ diinainolléki református püspök látogatása a gyönki református reél- gimnáziumban. Dr. Ravasz László, a dunamelléki református egyházkerület püspöke, e hó 17-én dr. Imre Sándor egyetemi tanár, egyházkerületi tanügyi előadó és Vincze Elek, a külsősomogyi református egyházmegye esperese kíséretében meglátogatta a gyönki református reálgimnáziumot. Este a nyolcszáz főnyi helybeli és vidéki közönséggel zsúfolásig telt református templomban a fenntartótestület nevében Vincze Elek üdvözölte az egyházfőt és tanügyi előadót, mely után dr. Imre Sándor értekezett a család, iskola és társadalom nevelői tevékenységéről. Az előadó megállapította a nevelés célját és vázolta, hogy amíg a gyermek az önállóságig jut, milyen nevelői hatások érik. Kifejtette, mi a nevelésben a család' szerepe, miféle, más által nem pótolható hatásokat nyújt a gyermeknek, mi továbbá ez akcióban az iskola helyesen felfogott nevelői feladata. így megállapítván a nevelői munka összetevő erőinek természetét, áttért a társadalom nevelői hatására és felsorolta, részletezte azokat a momentumokat, melyekkel a társadalom belekapcsolódik a nevelői munkakörbe. A nagy pedagógus és a mélyen érző ember ragyogóan tiszta okfejtésével a hallgatósága minden rétegét magával ragadta, közvetlenül ható igazságaival meggondolkodtatta. Ezután dr. Ravasz László szólott a gyermekről s azokról a legintenzívebb hatásokról, melyek a gyermek részéről a felnőtteket érik. A történelem igazolása szerint — mondta az értekező — minden olyan korszak, amelynek jövendője van, a gyermekhez fordul. Az antik világ egy gyermekképet sem tud felmutatni, de meg is szűnik ; a keresztyénség ellenben egy bölcsővel kezdődik, ezért fűződik hozzá a jövendő, ezért van benne az. Ígéret. A gyermek a legnagyobb tanító, általa ér el az ember az élet értelmének a misztériumához. Az élet kitárulása, az emberi értelem határainak érintése mind a gyermek által történik. A fiatal élnivágyó anya csonttá és bőrré hervad, de nincs az a hatalom, amelyik beteg gyermeke ágyától elmozdítaná. Egy életvidám férfi, aki örülni szeretne az életnek, hétfőtől szombatig töri magát, dereka összeroppan, ifjúsága elszáll. Ezt mind két három mosolygó gyermek tudja megcsinálni. Micsoda ellentmondások halmaza, minő ellentétek találkozása ez — folytatta tovább az egyházfő. A gyermek a legszigorúbb bíró a biblia szerint is, de van-e nagyobb vád egy tékozló apa részére, mint egy éhező gyermek. Minő keserű az a könny, amelyet a gyermek értünk sír. Ha ő ilyen nagy nevelő, akkor kétségtelen, hogy boldogabbnak, jobbnak, különbnek kel! lennie, mint mi vagyunk. De ezt csak úgy érjük el, ha mi is jobbak, alázatosabbak leszünk, mint voltunk és vagyunk. Vezessük a gyermeket Krisztushoz, de éz csak a mi hitünk igazságán és erején keresztül történhetik meg. Ezeket a gyönki közönségért mondtam el — folytatta a püspök , mely önzetlen áldozatos készségével sok gyönki kis diákot tett boldoggá. Ezek a gyermekek, mikor bekopognak, mindig visznek magukkal valamit a karácsonyi csodából. Ezeket a nagy gondolatokat megértelmező, szívigható előadásokat a sok száz ember lélekzetfojtó figyelemmel hallgatta és megindult lélekkel imádkozott az egyházfővel együtt. A püspök másnap iskolát látogatott kíséretével együtt, délben pedig fogadta Gyönk község száztagú küldöttségét, mely az intézet nyolc osztályúvá fejlesztéséhez kérte támogatását, melyet az egyházfő meg is ígért. Déli fél egy órakor a diákok számára volt exhortáció, melyet Vincze Elek bibliamagyarázata vezetett be. Utána a püspök beszélt. „A régi jó világ elmúlt - mondta —, mi már minden'erőfeszítésünkkel sem tudjuk azt vissza varázsolni, de ti azt megtehetitek ! Hogyan ? Akként, ha megjavítjátok saját ipagatokat. Igazat mondjatok, jóindulat legyen bennetek, egymással jók, türelmesek, előzékenyek legyetek ! Ha gyengeségeitekért bocsánatot kértek,
