Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 11. szám - Igmándy József: Néhány szó a növénytan középiskolai tanításáról
333 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE növényhez. Minden cédula tartalmazza az illető növény tudományos és magyar nevét és családját, vagy csoportját. A cédula tehát a következő : Foltos bürök Ezüstlevelű moha Conicum maculatum vagy Bryum argentecum Umbelliferae Muset A november s december, a karácsonyi szünet elegendő arra, hogy a gyűjteményeket átnézzem s a tárgyalandó növények mellé odaragasztom a megfelelő cédulát. Azt a pár fillér áru ragasztószert nem kell sajnálni, mert ezáltal a cédulának elvesztését, összecserélő- dését és az ezekből származó félreértéseket megakadályozhatjuk. Ilymódon elértük azt, hogy a tárgyalás alkalmával a kérdéses növény a tanulók többségének a kezében lesz. Most csak az a kérdés vetődhetik fel, hogy a tárgyalás és számonkérés alkalmával az illető növény hogy legyen mindig kéznél. Elhelyezhetjük a gyűjteményeket az előadó valamelyik szekrényében s óra előtt a tanulók kiveszik a gyüjteményöket; előre kiadhatjuk, hogy a következő órára milyen növényt„hozzanak fel; de felhozhatják a tanulók minden növénytan órára a gyüjteményöket. Én részemről az utóbbit tartom a legcélravezetőbbnek, bár a tanulóknak a legkényelmetlenebb. Az első esetben a tanulók otthon nem nézegethetik a gyűjteményüket, a második esetben könnyebben összetörhetik, elveszthetik. De van még ennek a módszernek más előnye is. Az újabb időben — minden természetbarát örömére — mind több és több szó esik a természetvédelemről. Éppen ebből a szempontból már szóvá- tették a tanulók növénygyüjtését is. Természetesén nem olyan veszedelmes ez a dolog, — de miért ne védenénk így is a természetet. Egyik-másik tanuló a gyűjtést sportszerűen csinálja, minél többet akar összeszedni, vagy azért, hogy érdemeket szerezzen vele ; vagy azért, hogy elmondhassa, hogy ennyi s ennyi növényem van. A legtöbb tanuló csak a feltűnőbb, szebb növényeket szedi össze, —- a pázsitfüveket, a sásféléket, szittyóféléket észre sem veszi. Egy-egv élelmesebb tanuló valamelyik szebb, esetleg ritkább növényből sokat begyűjt, aztán eladja bélyegért vagy más efféléért elcserélgeti. A legtöbb iskolában szokásban van a gyűjtemények adásvétele. A növénygyüjtűsért sokszor hosszú utakat bejárnak a tanulók, legtöbbször eredmény nélkül s így kötelességeiket is elmulasztják. Nem egyszer panasz érkezik az iskolába a gazdák, csőszök részéről, hogy a tanulók a kaszálót letaposták, a temető virágait leszedik. Hozhatnék még sok kellemetlenséget, amit a tanulók növény- gyűjtése okoz. Ezek pedig az előbbi módon jórészt elkerülhetők. Még a tanárnak sem csinál munkatöbbletet. A növénygyűjteményeket úgy is át szoktuk nézni s még könnyítés, hogy nem év végén,
