Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 9-10. szám - vitéz Bessenyei Lajos: Jamboree
282 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE de ezért nem jár fizetség, semmi anyagi haszon, csak a jó lelkiismeret öröme ; közösséget alkotnak az általánosnak szoros határai közt, mégis az egyén teljes érvényesülésével ; a fajtának lelkes és buzgó harcosai s amellett minden embert felebarátnak tekintenek, — és így tovább. Nem álmodozás tehát, ha ilyen elvek mellett új korszakot várunk és remélünk a cserkészettől. A cserkészet életmegnyilvánulásai közt, összes tevékenykedésének és egész működésének a sorában és folyamatában magam részéről legfontosabbnak tartom a táborozást. Nem azt akarja ez a vélemény jelenteni, hogy tehát a cserkészet és a táborozás azonos fogalmak ; sem azt, hogy a táborozás által ki van merítve a cserkészet lényege és aki kint élt egy pár hétig a sátrak alatt, az egyszersmind kész cserkész. De igenis minden testi és lelki begyakoroltságunk, sőt felkészültségünk, általános emberi különb-voltunk és nemzeti ki- válóbbságunk, melyek átlagos embertársaink felé emelnek bennünket, itt, a táborozásban bontakozhatnak ki leginkább és érvényesülhetnek legigazabban, leggyümölcsözőbben. Kint, a természet ölén, teljesedünk meg igazán a cserkészet leikével, akárcsak amaz első pünköst ünnepén az apostolok a Szent Lélekkel. A cserkészet számára a táborozás valami olyasféle, mint a vérbeli turistának a csúcsmászás : lehet túristáskodni az alföldön is, gyalogolhatunk dombokon és völgyeken át, magasabb hegyekre is felkapaszkodhatunk, de az igazi feladat és a legnagyobb gyönyör ott kínálkozik a felhőkarcoló bércek tetején, ahol a természetből meghódítottunk fáradságunkkal és munkánkkal, sokszor talán életünk kockáztatásával a magunk élvezetére egy darabot, még pedig mennél több volt a vesződségünk és a verejtékünk, annál nagyobb és szépségesebb részt. Az emberiség történelmében vannak korszakok, amikor a műveltség szertelenné fokozódik, a városi élet kényelme és keresettsége, elfinomultsága és mesterkéltsége, rohanó üteme és hangya- bolyszerű zsúfoltsága valóságos kulturális csömört okoz. Ilyen hyperkultúrális idő az ógörögök életében az alexandriai-korszak, ilyen a franciák történetében a Lajosok-kora (XVII. és XVIII. szd.), s ilyen a földkerekség civilizált részein a mai korszak. Ilyenkor az emberekben megjelenik, visszatér az ősember a maga eredeti ösztöneivel, amikor még kint élt a vaderdők mélyén, barlangokban, cölöp- építményes kunyhókban, megküzdött az elemekkel: tűzzel, vízzel, hideggel, széllel, magamagát kiszolgálta és önerejéből teremtette elő minden szükségletét : élelmét, ruházatát, fegyverét, lakását, szórakozását, örült a napsugárnak, a mező virágainak, a madárdalnak, igényei és vágyai alig voltak és azok is igen egyszerűek.1 így születik 1 Behyna Miklós : „Az akvárium berendezése és gondozása“- Népszerű Természettudományi könyvtár. 9. sz. Bp. 1931. — 3-ik 1. : „Amikor az ember lassan elszakadva a Természettől, nagyvárosi lakóvá lesz, ezt a „kövi embert“ a Természet mind jobban érdekli. Ölthatatlan vágy fogja el az anyatermészet iránt. Mert semmi sem szebb a csobogó patak beszédénél,
