Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 8. szám - Lengyel Endre: Olasz iskolák helyzete a háború utáni első években
274 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE hazai kultúránknak is. Az oktatás terén itt is, ott is, panaszok,, reformtörekvések, tantervváltozások divatoztak ezekben az években. Remélhető, hogy a fasizmus és annak feje, Mussolini, rendet teremtett e térén ott is, mint ahogy nálunk is — úgy látszik — nyugvópontra fog jutni hamarosan a középiskolák és egyetemek sorsa. Ezen két fejezet rövid tartalma a következő : A háború előtt általános volt a panasz arra, hogy sok az analfabéta. A demokraták tehát, mint első tennivalót, ennek megszüntetését tűzték ki célul. Az 1920—22. év alatt azonban megváltozott a hangulat, inkább foglalkoztak a középiskola és az egyetemi oktatás bajaival. Tény az, hogy Olaszország déli része, hol az írni-olvasni nem tudók arányszáma sokkal nagyobb, éppen olyan jó katona-anyagot adott, mint az északi rész. Kezdték hangoztatni azt is, hogy a nép felvilágosítása csak növeli az elégedetlenséget. És csakugyan, a háború utáni kritikus időkben a délvidék nyugodtabban viselkedett a északinál. Hogy az analfabetizmus megszüntetése-e az első, vagy az egyetemen kell kezdeni a reformokat, az circulus viciosus. Giovanni Gentile a középiskolákon akarja kezdeni a gyökeres újításokat, mint amelyek hiányossága a legfeltűnőbb és legbotrányosabb. Az olasz iskolákra vonatkozó törvények még a reneszánsz idejéből valók. A felsőiskolák kizárólag állami intézmények. Középiskolákat ellenben alapíthattak és kormányozhattak magánvállalatok is. Ezek azonban szigorú állami ellenőrzés alatt állanak, tanulói pedig' csak állami intézetekben vizsgázhattak. Az elemi iskolákat a községek szervezik, azokra van bízva a tankötelesek ellenőrzése is. Az elemi iskolákban vallásoktatásban csak akkor részesülhetnek a gyermekek,, ha azt a szülők kifejezetten kérik. Fiúk és leányok együtt tanulnak, legfeljebb ott, ahol több a leány, nyitnak külön leányiskolát is. Az iskolák ilyen megszervezése elméletben lehet tökéletes, de a valóságban sok veszélyt rejt magában. Például az egyetemek vidékenként rosszul vannak elosztva. A túlzsúfolt középiskolákban két-három hónaponként cserélgették a tanárokat. Az elemikben pedig, különösen délen, sokszor sem a terem, sem a taneszközök nem megfelelők. A gyermekek időszakonként alig látogatják ezeket, mert szüleik felhasználják őket mezei munkákra. Minden rendű tantestület körében ott lappang a megélhetés gondja, amely megmérgezi a szellemi erőket. Az oktatók kénytelenek magántanítványok után látni, vagy más foglalkozási körökbe kapcsolódni. A vagyonosak otthagyják állásukat, csak a hivatásukért lelkesedők maradnak, vagy azok, kik egyéb munkára képtelenek, kik aztán elfásultan végzik munkájukat. Mindez azonban nem rázza fel az olasz közönyt, El sem képzelhető, hogy a szülők mennyire nem érdeklődnek az iskolák iránt, melyeket csak diploma-gyárnak tekintenek. A vizsgákat csak úgy
