Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 7. szám - Soós Béla: A tanítóképzőintézetek vallástani tantervének módosításáról
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 2*18 A tanítóképzőintézetek vallástani tantervének módosításáról. Egyetemes Konventünk 102/b)—1923. sz. alatt a tanítóképzők számára új vallástanítási tantervet közöl, amelynek legfőbb előnye a régebbivel szemben az egyháztörténelem bővebb tanítása és a vallástanítási módszertannak új tárgyként beigtatása. Feltűnően szűkszavú ez a tanterv, utasítás mellőle teljesen hiányzik s míg a gimnáziumi tananyagban beállott változásokat részletes magyarázat indokolja és komoly elvi megalapozás fejti ki a középiskolás gyermek lelki alkatának megfelelő eljárás szükségét, addig a képzők különleges követelményeiről a tantervben semmi szó nem esik. Ez az eljárás pedig tudatos, mert a tanterv legutolsó sora így hangzik : „A vallásos nevelés eszközei ugyanazok, mint a gimnáziumi tantervben.“ Az 1923 óta eltelt tíz esztendő világosan megmutatta, hogy ennek a konventi tantervnek szükségképpen valami alapvető hibája van. Az ORLE már 1930-ban kérte ennek módosítását s bár Egyetemes Konventünk ezt a kérést 245—1931. sz. határozatával elutasította, felbukkant ez újra a dunamelléki egyházkerületnek 134— 1931. sz. határozatában. A Konvent ezelől is kitért, mindazonáltal kénytelen volt mégis megállapítani a vallástani képesítővizsgák eredményének fogyatékosságából valami nagy hiányosságot. így jött létre az 1193—1933. s. konventi határozat, mely a vallástani képesítővizsgák eddigi rendjének megváltoztatásával próbál javítani a képzők helyzetén. Eszerint az öt osztály anyaga három részképesítő anyagává oszlanék szét, amikor is az I—II. o. anyagából a II. év végén, a III—IV. o. anyagából a IV. végén vizsgáznának a növendékek s a végső képesítőre csak az V. o. anyaga maradna. Rendkívüli csodálkozásunkra ez ellen a tervezet ellen egyedül a debreceni tanítónőképző szólalt fel, mintha a többiek pedagógiai szempontból és elemi iskoláink érdekében helyesnek tartanák az új beosztást. Holott a vallástani tananyag nem indokolatlanul szerepelt eddig a képesítővizsgán a maga teljes egészében. Nem azt az ellenérvet hozom fel, amit a konventi határozat feltételez, hogy t. i. a növendékek a részképesítők anyagát az V. évre elfelejtik. Sokkal fontosabb két másik szempont. Először is iskoláink hitvallásos jellege éppen a vallástannak a vizsga középpontjába állítása által domborítható ki legjobban. Ha nem is utalok a katholikus iskolák eljárásmódjára, ahol szintén öt év anyagából vizsgáznak egyszerre a jelöltek, okvetlenül fel kell említenem, hogy a diákmentalitás megváltozhatatlan törvénye szerint a növendék mindig azt a tárgyat tartja legfontosabbnak, amit a vizsgálati rend is olyannak mutat. A magyar irodalom tanítása a felső osztályokban vétkesnek mondható szűk-
