Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 1. szám - p. j.: Gondolatok a tanítóképzés reformjához
18 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE tot költő és müve között meg nem teremtjük, a vers mintegy légben függ s a diáknak külön fáradsága megtanulni, ki a vers szerzője. S az a „valaki“ számára akkor se jelent többet. A versnek „abszolút“ élvezése, ha szabad a kifejezést az ú. n. abszolút zenétől (ha ugyan van ilyen) kölcsönöznöm, az esztétikust is nehéz feladat elé állítja s legalább részben innen magyarázódik az új utakon járó nagy költők értékelése körüli harc. Amit Gyulai Pál Petőfiről mondott, hogy élete és költészete egymás hatását fokozták, többé-kevésbbé minden költőre áll. Mindezek alapján azt javasolom, hogy egy-egy osztály számára szerkesztett olvasókönyvben legalább két költőnk életét ismertessük. Budapest. Kardeván Károly. Gondolatok a tanítóképzés reformjához. (Hildebrandt: Lehrerbildung im Kanton Zürich.) A legújabb kor pedagógiai reformtörekvései abban különböznek a legszembetűnőbben a múlt század, sőt a háború előtti évtized nevelésének újító irányaitól, hogy nem egy-egy országra, iskolafajra korlátozódnak és nem évtizedek alatt éreztetik hatásukat, hanem minden kultúrnemzet közoktatására szokatlanul rövid idő alatt átalakító hatással voltak. A legtöbb vitára minden országban a tanító- képzés állapota és reformálása adott alkalmat, ami a népiskola nagy fontosságát dokumentálja a tömegekre támaszkodó modern államélet szempontjából. Főiskolán történjék-e a tanítóképzés, avagy szakiskolán, amely eddigi évfolyamszámának növelésével a mai igényeket ki tudná elégíteni, ez a sokat vitatott kérdése a legutóbbi évtized pedagógiai közvéleményének. Pestalozzi hazája, Zürich kanton most keresi a feleletet erre a kérdésre. A megoldás érlelését célozza Hildebrandt zürichi pedagógusnak igen alapos elméleti felkészültséggel, erős nemzeti érzéssel, egyházáért aggódó lélekről tanúskodó, polemikus éllel megírt könyve. Plildebrandt nekünk, magyar protestáns pedagógusoknak különösen tanulságos könyve történeti áttekintést ad a zürichi tanító- képzésről. Megtudjuk, hogy Zürich kantonban is csak 1830 óta van rendszeres tanítóképzés. 1830 előtt a leendő tanító, sokszor valamely más foglalkozás hajótöröttje, egy-egy lelkész, tanító oldalán tanulta meg mestersége alapelemeit. A népoktatás az egyház kézé ben van, természetes dolog, hogy a népiskola legfőbb súlyt a vallásos nevelésre, sokkal inkább a vallásos oktatásra vet. Az elemi iskolai oktatásnak központi tárgya e korban a hit- és erkölcstan, e mellett az elemi iskola írni, olvasni, számolni, énekelni tanít csupán. Pedig az egyház nem iskolafenntartó, sőt az egyház fenntartásáról is az állam, illetőleg a politikai község gondoskodik.
