Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 5. szám - vitéz Bessenyei Lajos: Elnöki megnyitó beszéd
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 157 Elnöki megnyitó beszéd az Országos Református Tanáregyesület közgyűlésén, Pápán, 1933. április 19-én. ,,Az ember tragédiája“ falanszter-színében, miközben a tudós magyarázza Ádámnak és Lucifernek a múzeumban az „ősvilág kihalt állatjait“, a kutyáról elmondja, hogy hű, értelmes volt, „elsajátító a tulajdonnak fogalmát, s mint őr, odaadta érte életét“ és ezekhez végül odafűzi : „Sok őrültség volt a múltban, sok ábránd, Melyről ránk szintén e mese maradt.“ (Ember trug. 3268-9.) A napokban olvasgatván Madách örökbecsű alkotását, e két soron önkéntelenül eltűnődtem. Boldog múlt, amely bírt és akart ábrándozni, tudott és mert őrültté felajzódni ! Hiszen ugyanezen szín végén, mikor Ádám és Éva egymásra találnak és megszeretik egymást, a tudós „rajongó férfinak és idegbeteg nőnek“ minősíti őket és sajnálattal állapítja meg „őrűlésüket“, amire Ádám szemökbe vágja a jelenlevőknek : „ ..........Ne szánjatok. Miénk E z őr ülés ; mi józanságtokat Nem irigyeljük. Hisz, mi a világon Nagy és nemes volt, mind ily örülés, Melynek higgadt gond korlátot nem ír.“ (Ember trag. 3595-9.) Alapvető és hatalmas igazság rejlik Ádám ezen szavaiban. Vájjon felsorolgassam-e a történelem századaiból és ezredéiből, a nemzetek küzdelmeiből és élethalálharcából csak egy parányi töredékét is a sok-sok ábrándnak és őrültségnek, amely előtt a száraz, kutató, tárgyilagos vizsgálódás megtorpan és értelmetlenül tehetet- lenkedik? Gondoljunk csak hazánk történetéből az 1848—49-i évekre : március 15-e vértelen kirobbanására, a politikai továbbfejlődésekre, a földből szinte fűszálakként kinövő honvédekre, a mámorító diadalokra, a trónfosztásra, az aradi Golgotára. Vagy í
