Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 4. szám - Megjegyzések
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 153 MEGJEGYZÉSEK. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a napilapok nem törődnek iskolai kérdésekkel, még hírrovatukból is kimaradnak az iskolák hírei. Annál nagyobb örömmel vettem kezembe a Pesti Hírlap március 16-i számát, melyben Rálh Zsigmond, a kúria másodelnöke ír vezércikket a középiskolai reformról. Lelkes a hangja, míg a kultuszminiszter elismerésreméltó törekvéseit ismerteti. Szól a kultuszminiszter személyes elnöklete alatt folyt tárgyalásról s itt azután — bizonnyal helytelen információ alapján — kirohan a tanárság ellen. Való igaz, hogy volt azon az értekezleten a túlterhelésről szó, hiszen ahol a középiskoláért aggódó lelkű pedagógusok összejönnek, ez el nem maradhat, szóltak az otthoni elfoglaltságról is, mint amely nagy részben okozza a túlterhelést. De hogy valaki a szükséges idegen nyelvtanítást kifogásolta s helytelenítette volna, ez nem áll. Sőt erősen hangsúlyozták, hogy mivel modern nyelvet nem lehet a középiskolában megtanulni, ezt külön kell végeznie a tanulóságnak. Azt sem helyesen interpretálták, hogy a szülők jeles osztályzatra törekvése terheli túl a tanulókat, mert hiszen olyan ostobaságot nem mondott az ott egybegyült igen előkelő pedagóguskörben senki, hogy ne ambicionálják a szülők gyermekeiket. Szó volt és méltán esett panasz arról, hogy a szülők beosztás nélkül egyszerre zúdítanak minden szépet és jót gyermekeikre, egyszerre tanul a gyermek otthon nyelveket, zenét, sportol és így tovább. Már pedig az illusztris cikkíró is tudja, mily sok igazság van abban a mondásban, hogy a jóból is megárt a sok. S a zenetanulásról éppen Bitter Illés ékes szavakban szól, kiemelve ennek léleknemesítő hatását s nagyobb szerepet kívánt ennek az új iskolában. Nem voltak tehát az ott egybegyűlt értekezleti tagok olyan korlátolt „tanár urak“, mint azt a cikk feltünteti, nem is ezek a részletkérdések voltak ezen a tanácskozáson fontosak ; nagyobb elvi jelentőségű kérdések útvesztőiben jártunk s igazán jót akartunk, ifjúságunk és magyar hazánk jövőjét kívántuk építeni. Nem szerencsés dolog egy- egy részletecske kiragadásával hangulatot csinálni a szegény tanárság ellen. Mert ebben az esetben ez történt. Krónikás. Van-e vallásos nevelés a református középiskolákban? A Kálvinista Szemle ezévi 8. és 10. számában K. S. jelzésű pársoros megjegyzés meglepően éles hangon leckézteti meg református iskoláinkat, ahol ,,a régi liberális szellem utolsó erőlködései“ miatt ,,a diákevangélizáció ólomlábakon halad“. Mert „még a Konvent által előírt csendes napok is csak hosszas alkudozások után tarthatók meg“. Megállapítja, hogy ez „élhetetlenségünk bizonyítéka“ és különös bűne a felekezeti iskoláknak („minek költünk el milliókat a református iskoláztatásra, ha éppen ott nincs református nevelés, ahonnan* elsősorban várnók?“ ! 1) és főleg az igazgatóknak, akiknek „ezért adunk .Súlyos pénzeket“ ! ! Valósággal orcapirító az a tapintatlan hang, amivel ly. S. úr évszázados, magas színvonalú intézetek felett olyan szuverén fölénnyel kimondja a kategorikusan elmarasztaló ítéletet. Szinte hajlandó megkérdezni az ember : „Ki és mi vagy te, hogy így tűzokádó gyanánt tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki?“ Hiszen intézeteink élén tanári (sok helyet emellett lelkészi) oklevéllel bíró komoly, a pedagógia terén évtizedes munkásságra visszatekintő, állandó ellenőrzés és fegyelmi felelősség alatt álló férfiak állanak ! Ezek az igazgatók önfeláldozó munkát végeznek, nem mindig „súlyos pénzekért“ (pl. a debreceni óriási fiúgimnázium igazgatója egyetlen fillért sem kap az igazgatásért, sőt ráfizet ! !). Ezt a hangot, ami a fenséges „mi (értsd K. S. úr is !) fizetjük őket !“-ben jelentkezik, faluhelyen szokták a kötelességéről megfeledkezett papnak, vagy tanítónak a fejéhez vágni olyan elemek, akikben a tapintat legfeljebb alvó csirában található meg. A türelmetlenül egyoldalú szemléletnek iskolapéldája, hogy K. S. a diákevangéli- zációnak nem ismeri (vagy csak nem ismeri el?) más módját, mint a kifejezetten katolikus mintáról másolt csendes napot. Hiszen ettől még lehet a
