Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
14 iS PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE az ismeretterjesztő műveket. A gyűjtemény teljességre tör, talán ezért vesz föl sok történeti elbeszélést — az alapelv kárára, vagy avult munkákat. Természetesen még bővíthető modern irányban. A szerző hozzáértése ezt meg is fogja tenni. Xcniesné Müller Márta: A gyormokszoha mindennapi kérdései. (Studium. Szülők Könyvtára 13—14. sz., 67 old., 1.80 P.) Nevelési tanácsadó az átlagos gyermek neveléséhez, anyáknak, de apáknak is, hogyan alakítsák az egoista családot nevelésre szükséges környezetté. Tapasztalatokban igazolódott tanácsai a kezdettől fogva — Hogyan készüljünk a kisbaba jövetelére? — a 12 éves korig terjednek. Az egyes nevelési szakaszok minden kérdését felöleli; előbb individuálpszichologiai elveken fogalmazott általános utasításokat ad, hozzájuk csatolja az apró fogásokat egyes nehézségek leküzdésére, szülői hibák elkerülésére. Mindig világosan fogalmaz, mindig a valóságot célozza. Éppen itt a könyv értéke. A papírosízű pedagógiai cikközönök a ,,mit?“-ről elmélkednek, Nemesné a ,,hogyan?“-t mutatja meg. Érint iskolai kérdéseket is. Nemcsak szülők, hanem nevelők is haszonnal olvashatják. Núnay Béla. Dr. II. Gaudy László : Ifjúsági istentisztelet. Budapest, 1933. 56 1. Középiskolás ifjúságunk lelkigondozása egyre komolyabb problémává dagad. Protestáns egyházaink a maguk ,,műveltjeit“ különböző okok hatása alatt nem tudják egészen szorosan magukhoz kapcsolni s aggodalommal, nagy felelősségérzettel fordulnak a jövendő középosztálya felé. Sajnos, nem mindig elegendő sikerrel. Igen nagy jóakarat mellett az ifjúsági munka körében gyakran találkozunk hiányos tudással, amit a buzgalom nem pótol, ifjúi hévvel, ami helyett kívánatos volna több komoly élettapasztalat, dilettáns portyázásokkal, amiket végre állandó, rendszeres, elvi alapokon nyugvó lelkigondozásnak kellene felváltania. E meggondolások kapcsán rendkívüli örömmel üdvözöljük az evangélikus vallástanítás terén olyan kiváló szakértelemmel munkálkodó Gaudy László könyvét, mert benne egy higgadt, széles látókörű, őszinte lélek egészen aktuális kérdéseket vet fel és felette gyümölcsöző módon oldja meg őket. Hangoztatja, hogy az ifjúsági istentiszteletek beállítását már nem lehet elodázni s hogy itt a tiszta teológiának egyre nagyobb szerephez kell jutnia. (Mellékesen, de találóan jegyzi meg : az új református ágenda ifj. it.-ről meg sem emlékezik !) Fájdalmas szegénységet állapít meg különlegesen ifjúsággondozó charizmával megáldott igehirdetőkben s ezzel élesen hangoztatja az ifjúság sajátos lelki igényeit. Szemlét tart az ifjúsági egyesületek munkája, a középiskolai folyóiratok fölött, történeti és területi áttekintést is ad. Nem a gyülekezeti it. gyengítése, nem is — új állások szervezésével .-— kenyérkereseti lehetőségek megnyitása itt a cél, hanem az ifjúságnak az adulescentia nyugtalanul kereső állapotában az egyház számára megnyerése. Az ifj. it. nem egyszerűen istentiszteleti kényszert jelent, hanem az iskola elzárt világában, a felnőttekétől merőben különböző lelki állapotban élők valódi igényeinek kielégítését. Az elemi iskola eleven (vasárnapi iskolai) igehirdetése után a felnőttek it.-ébe a gyermek nem tud akadálytalanul beleilleszkedni. Az ifj. it. ad alkalmat neki az elvi életben tevékeny részvételre, egymás ellenőrzésére és — hálás eszme ! —• az iskolából már kivált társakkal az összeköttetés megtartására. Követeli a külön formát az ifjúság az imában is : egyfelől az ifjúságnak még meg kell tanulnia imádkozni, másfelől mentesíteni kell őket a számukra igen magas vallásos síkban mozgó gyülekezeti imáktól, amiket nem is bírnak figyelemmel kísérni. Gaudy határozottan a kötött szövegű imák mellett foglal állást, olyan indokolással, ami bennünket, reformátusokat, is gondolkodóba ejt. Hangsúlyozza a tanárt tanítványaival összekötő imaközösség szükségét is, főleg pedig az itt jelentkező tapintatlanságok kerülését. Az ifjúsági énekismeretet nem tartja kielégítőnek, az amerikai és angol mozgalmaktól átvett énekek helyett a ritmikus korálokat ajánlja. A vallástanárokról az az általános nézet, hogy nem jó igehirdetők. Ezt tettek-
