Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 1. szám - Özv. Koncz Aurélné: Dóczy Gedeon emlékezete
6 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE hez. A kisebb gyermekek lármás zaja is elült, ha az apa elfoglalta helyét az asztalnál és kezdetét vette az étkezés. Az egyszerű, de tápláló polgári konyha ízletes készítményei kerültek az asztalra s az iskolából és a hivatalokból hazasereglett szellemi munkások — 12-en ültünk az asztalnál — ugyancsak bebizonyították, hogy a szellemi munka erőteljes táplálkozást kíván. A ház ura volt az asztalnál is a legmértékletesebb, a kilengéseket e téren sem szerette. Szeszesital csak a vacsoránál került az asztalra, a házigazda sestakerti borából, mely kitűnően kezelve, ragyogó színével is kínálta magát. A téli estéken egy-egy pohárka bor mellett tovább maradt együtt a felnőttek társasága s ilyenkor Dóczy bácsi is megnyílt s elbeszélgetett élete nevezetesebb eseményeiről, csalódásairól és- keserűségeiről is. Míg az asztalnál folyt a csendes társalgás, megszólalt a szomszéd szobában a zongora s magyaros akkordjaiból hamar kialakult egy-egy Dóczy-nóta, hogy a Magyari Imre hegedűje nyomán néhány nap múlva egész Debrecenben énekeljék. A „Nádfedeles kis hajlékom“, „Mit gyászol a fecskemadár“, „Darumadár útnak indul“, „Mandulafa- mandulafa...“ kezdetű daloknak mi voltunk első hallgatói. Dóczy bácsi is elhallgatta a dalt, némelyiket tetszése mosolyával is kísérte, de szóval nem nyilatkozott róluk soha. Szerette családját, mindent megtett érte, de igazi otthona az iskola volt. íróasztala mellett érezte magát igazán elemében s szabad óráiban neveléstudományokkal és tankönyvírással foglalkozott. „Népszerű tapasztalati lélektana“ mutatja, hogy a gondolkozásnak mily komoly neme érdekelte. Könyve hézagpótló is volt és sok középiskolában használták. A Dóczy-ABC a református gyermekek millióinak adta meg a tanulás első gyönyörét és lehetőségét s a Tiszántúl összes elemi iskoláiban azt használták a legújabb időkig. A kézimunkatanítás módszeréről írott könyve, mint igazi szakembert tünteti fel. Elmélyedt ezen, szerinte a nőknél legfontosabb tantárgyban, minden ágát ismerte s kritikájától jobban féltek tanítványok és tanítónők, mint a leghozzáértőbb nőkétől. Kéziratban maradt neveléstudományi munkái kiegészítik tan- könyvírói arcképét s ezekből megismerjük az elméleti pedagógust, ki elveit viszi át a gyakorlatba. Általában minden tantárgyban otthonos volt, minden tantárgyat tanított és vállalt, csili, földrajzot, művelődéstörténetet, matematikát, lélektant, természetrajzot, de semmit sem ötletszerűen, mindent alaposan tanulmányozva. Sohasem ment készületlenül a tanórára, gyakran találtuk kis irodájában a tananyaggal foglalkozva. Kartársaitól is ugyanazt az alaposságot kívánta ; önkritikára és önmunkásságra nevelte tanárait és a kötelességek teljesítésére. Erre is ő adott példát. Amit Riedl Arany Jánosról mond, az Dóczy Gedeonra is ráillik ; az élet reánézve is alkalom volt kötelességei teljesítésére. Ez a családfő és igazgató életében megnyilvánul. A kötelességteljesítés, a rend, a pontosság maga. Mértékletes életmódja,
