Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 4. szám - vitéz Bessenyei Lajos: Tantervi mozgalmak
124 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE hanem a római irodalom és élet minél teljesebb megismerhetéséért. Nem helyeselhetem továbbá sem a kötelező gyorsírástanítást, ami bizonyos veleszületett készséget és kézügyességet feltételez a tanuló részéről s így a helye a rendkívüli tárgyak sorában van, sem a külön társadalomtudományt, amellyel már egyszer hiábavalóan kísérleteztek és amit, szerintem, most is meg kell hagyni más rendes tárgyak (történelem, földrajz, filozófia) járulékának. Ellenben külön tantárggyá tenném a művészettörténetet. A mai középiskolai köznevelésünk túlzottan értelmi nevelés és éppen ezért elhanyagolásban szenved a művészeti és testi nevelésünk. Mi ma tulajdonképpen csak az irodalommal foglalkozunk és majdnem ügyet sem vetünk a képzőművészetekre, ezek halhatatlan alkotásaira. Külföldön jártunkban-keltünkben sajnálkozva tapasztalhatjuk, hogy világhíres gyűjteményekben, szobrok és épületek előtt honfitársaink érdektelenül állnak meg : az ilyenek lelke szegény egy gyönyörködtető és boldogító érzelemben, a műremeknek élvezetében. Ezt, szerintem, pótolnunk kell. De a testi nevelés mai mértéke sem felel meg az annyira kívánatos és szükséges „ép test“ kultuszának. Előttem, mint ideál, e tekintetben az lebeg, ha minden osztályban minden d. e. a negyedik óra játék- vagy tornaóra lenne, mely alatt a már kifáradt lélek új erőre kapna és úgy folytatódnék tovább még egy-két órán át a tanítás. Ezt, persze, a mai viszonyok közt megvalósítani nem lehet, de emelni a testgyakorlás mai heti óraszámát minden különösebb nehézség nélkül lehetne. E kívánságomat biztos meggyőződésem szerint az összes orvosi körök is támogatni fogják. Meg kell emlékeznem külön is a miniszteri tervezet 9. pontjában említett túlterhelésről. Ez a mai középiskolai tanításnak, nemcsak nálunk, hanem az európai kontinensen általában, valóságos rákfenéje, amely ellen szülők és tanárok egyaránt régen panaszkodnak és ha ezt gyökeresen ki nem operálják középiskolánk életéből, akkor hovatovább idegroncsokká tesszük gyermekeinket nyolc év alatt. A legnagyobb örömmel üdvözlöm a miniszter azon szándékát, hogy ezen segíteni akar és azt javasolom —• saját káromon —, hogy diktatórikus módon járjon el. Ne hallgasson szakemberekre, mert ezek csökönyösen és körömszakadtig védik a maguk tárgyait, hanem vegye a kezébe a piros ceruzát és irgalmatlanul húzza ki a tananyagból, ami felesleges, vagy nem odavaló. Ez az egyetlen útja annak, hogy a túlterhelésen lényegesen könnyítsünk. Szóváteszem az egységes jogosítás kérdését is. Ma akármelyik érettségi bizonyítvánnyal be lehet iratkozni az egyetem bármelyik fakultására mert erre az 1924. évi XI. te. 16. §-ának az első kikezdése engedélyt ad. Már pedig a gyakorlat megmutatta, hogy görög és latin tudása nélkül teológusnak menni, vagy a bölcsészeti kar nyelv- és történettudományi szakcsoportjai valamelyikére lépni merész és elhibázott vállalkozás, éppen úgy, mint latin nélkül jogot hallgatni. Igaz, hogy ezen az állapoton kiegészítő érettségi vizsgálatokkal próbálnak segíteni, de, aki: smeri ezeket a kiegészítő érett
