Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - F. Kiss István: Mit várhat a népiskolától a középiskola?
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 95 dolgon, ha megtanítja a kis diákot a könyvből való tanulás módjára és a könyv helyes használatára. Elsősorban persze neki magának kell szem előtt tartani a könyv helyes használatát. Az elmondottakból következik : nem képes a gyermek arra, hogy ú. n. iskolai feleletet adjon, hiszen ezt eddig nem kívánta tőle tenki. A népiskolában nincs jegyre való feleltetés, csak ú. n. beszélgető kikérdezés. A tudás mégis megállapítható, sőt jobban megállapítható, mint az osztályozást szolgáló feleltetéssel. 5. A kérdést így is lehetne feltenni : Mi könnyű és mi nehéz a gyermeknek ? A felelet egyszerű. Könnyű minden, ami nem haladja meg az erejét, a képességeit; minden más nehéz, sőt lehetetlen. E tekintetben irányadó az érdeklődés. Könnyű tehát neki minden olyan munka, amely érdekli. Érdeklődési köre még meglehetős szűkkörű ugyan, de fokozatosan bővíthető. Csak azt kell látnia, hogy amit tanul, azért érdemes volt fáradoznia, annak hasznát veszi, az neki javára válik, az vele valamilyen kapcsolatban van. Ezért nagy jelentőségű az óra feladatának problémaszerü megjelölése (célkitűzés). Minden probléma érdekes, izgató, tehát hatalmas ösztönző erő a munkára. Természetes, hogy a probléma megoldása nem maradhat el. Az is természetes, hogy a megfejtés nem a tanító dolga, hanem a növendékeké. Ez a biztosíték arra nézve, hogy az anyag módszeres feldolgozása sikerült. Vannak esetek, amikor nehéz, majdnem lehetetlen e módon az érdeklődés felkeltése (elvont fogalmak). Ilyenkor a célkitűzés el is maradhat. Minden ilyen esetben (meg máskor is) a helyes eljárás csak egy lehet, nevezetesen az indukció. Azért említettem ezt éppen itt, mert ezek az esetek csábítók a dedukcióra. A népiskola soha, sehol, egyetlen tárgynál se alkalmaz dedukciót, még a mennyiségtannál se ; vagyis sohase az általánostól halad a különös, az egyes felé, hanem megfordítva. A tétel, a szabály, az általános lényegét csak indukcióval lehet elérni, vagy legalább megközelíteni s mint már említettem, a népiskolától az is elég teljesítmény, ha megközelíti, megvillantja e lényeget. Nehéz tehát minden általánosítás, mert sokszor érthetetlen marad még akkor is, ha az általánosítás nem gyors, hanem kellőleg meg van alapozva. Pedig az induktív következtetésben már van gyakorlata a gyermeknek. Milyen nehéz lehet neki a deduktív következtetés, mikor azt még csak nem is próbálta ! Nehéz végül a sok munka, különösen akkor, ha odahaza, egyedül, esetleg könyv alapján kell végeznie. A sok munka mindenkinek nehéz, a felnőttnek se könnyű ; hogy mi a sok, az jó részben az egyéntől is függ. Miért említem hát ezt a dolgot? Azért, mert a gyermeknek egész bizonyosan sok az is, amit a felnőtt kevésnek gondol. El kell ismernem, hogy e tekintetben a népiskolai gyermek kissé el van kényeztetve. A középiskola szempontjából talán nagyon is el van kényeztetve. De a mi utasításunk határozottan megkívánja, hogy a tanulás minden részlete, tehát nemcsak a megértetés, hanem a begyakorlás és alkalmazás is, az iskolában végzendő el. Egyes tár
