Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 2-3. szám - Szondy György: Szülőföldem szép határa
C6 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE A művészi fényképezést, mint nem megvetendő kereseti lehetőséget külön is hangsúlyoztam. Az anyag összeállításában egyelőre alkalomszerűen jártam ugyan el, de így is mindenik kiállításnak megvolt a vezérlő gondolata. Első kiállításunkat 1931 január 28-án nyitottuk meg „Téli vendégeink“ címmel. Kiállításra került a meggyvágó, a csíz, a süvöltő, a keresztcsőrű, a fenyőrigó, a csonttollú madár, nagy őrgébics, nagy lilik, nagy bukó, kis bukó, gatyásölyv. Külön üvegfedelü dobozban a házi cincér és álcája, a nagy farontó pille és hernyója, „Váratlan látogatók a szobában“ címmel. Azonkívül egy, szú-félék által összerágott gyalú- pad-darab s a fakín sárgabogyós ága. Egy hét múlva, január 29-én követte ezt a második kiállítás : „Akiket koldussá tett a tél“ címmel. Ebben az itthonmaradt madarakat mutattam be : a széncinkét, kékcinkét, csuszkát, az őszapót, az ökörszemet, a búbos pacsirtát s a varjakat. Különlegesség gyanánt egy, a közelben lőtt veréb-albinót. A növényvilágot a fagyöngy s a tűzifáról leszedett zúzmók képviselték. Harmadik kiállításunk február végére és március elejére esett. Címe volt „A tavasz ébredése“. Most különösen a rovarvilág szerepelt nagy számmal, meg a fák rügyező ágai. Ezek közül a nyárfa, meggyfa, aranyfűz, diófa, mogyoró, rekettyefűz, csöregefűz, bodza, kökénybokor, galagonyabokor ága került be a szekrénybe, a következő felirattal és szöveggel: Rügyeznek a iák. Nem mindegyik siet az ébredéssel. Legkorábban a mogyoró bontja ki barkáit, ilyenkor már hull sárga virágpora. A fűzfa sem igen marad el mögötte. Már ledobta rügytakaróját, de levelei és barkái még pelyhes bundába burkolóznak. A többi fa még javarészt alszik. Értékes munkát végez, aki évről-évre följegyzi a fák virágzását s az akkori időjárást. A rovarok közül a csonkaszárnyú bodobács (elevenen), a tavaszi ganajbogár, úti futóka volt kiállítva a szabadban ébredező rovarok sorából, míg a lakás rovarvilágát a ruhamoly, a kék dongó, a bence- poloska (elevenen), a szalonnabogár és a múzeumbogár képviselték. A madárvilágból a seregély, a bíbic, a barázdabillegető és az erdei pinty szerepeltek. Kirándulásunk érdekes emléke gyanánt a szil nagy- táskástetvének a szilfa ágán képződött gubacsait tettem ki. Március hó 12—21-ig tartott negyedik kiállításunk „Fészekrakás“ címmel. Miután madárfészket mindössze hármat tudtam különböző iskolák szertáraiból kölcsönözni, a nádi rigó, erdei pinty, házi rozsdafarkú és fészkeik mellett, külön üvegdobozokban a tavasz •első lepkéit is kiállítottam : a nagy róka-, kis róka-, nappali pávaszem-, admirális-, auróra-, bogáncs-, gyászpillangókat, polyxena- és fehér C-pillét, az Araschnia prorsa és Levanát s a citrompillét. Növénydíszül néhány virágos kökényág és tölgybarka szolgált s miután hely még így is bőven maradt, kiállítottam néhány gyönyörű fényképeskönyvet a szertár gyűjteményéből, amelyeket a vetítőgéppel még
