Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 2-3. szám - T. L.: Dóczi Imre utolsó útja
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 55 s Daliást tegyünk Te rólad, aki életünk és halálunk ura, vezére és gondviselője vagy, aki betöltőd életünket gazdag tartalommal: hittel, szeretettel, lelki, szellemi, erkölcsi szépségekkel mindaddig, míg elhangzik felettünk isteni végzeted : Por vagy és porrá kell lenned ; testünket odafekteted a földre, lelkünket felöleled az égbe magadhoz, aki adtad volt. Örök Isten ! Leszállottunk az élet és halál útjára, hogy tiszteletet adjunk a férfiú emlékének, aki itt élt, itt munkálkodott iskoláink falai közölt: itt munkálkodott oly szellemi kiválósággal, tudományos készséggel, kutató búvárkodó nagy munkássággal, csodás erőfeszítésekkel, melyek dicsekedését képezték a mi iskolánknak, fényes nevet, tiszteletet, nagyrabecsülést biztosítottak az ő számára és olyan magas polcra emelték, amilyen magasra a református tanár emelkedhetik, honnan vezére, irányító szelleme lett református középiskoláinknak, sőt egész országos oktatásunk és nevelésünk ügyének. Leszállottunk, óh Isten ! Az élet és halál útjára, hogy megáldjuk a hamvakat, melyek a lelket hordozók, mely elszállt mi tőlünk s most munkái, küzdelmei után visszatér, hogy a korán elhervadt, egész életén át özvegyi gyásszal meggyászolt, angyalarcú jó nő hamvai mellett találja meg csöndes pihenését. Óh, de Örökkévaló Isten ! Nemcsak halottak fogadják öt itten. Élő szeretet, éltető hála hullatják könnyeiket a drága hamvakra. A tanítványok hálája itt sír, itt imádkozik s áldja a kezet, mely őt is vezette, a lelket, mely öt is nevelte, oktatta, a szemeket, melyek sastekintettel őreá is vigyáztak és az élet útjára elbocsájtották. Tanártársak, barátok szíve melege dobog a hideg koporsó körül s amint életében szerették és tisztelték, úgy száll most imájuk az Égbenlakozóhoz. E város, ez egyház és iskola kegyelettel őrzik emlékezetét s fenntartják azt mindazok körében, akik előtt a magyar református oktatás és nevelés ügye tisztelt és becsült leend, melynek oszlopa volt s fénylő, vezérlő csillaga marad minden időkre. És ideszáll szereteti fia sóhaja, lelke gondolata, itt pihen meg fáradalmai után, hiszen ez lesz immár szeretteinek földje, őket híven átölelő otthona. Atya, Fiú, Szentlélek, teljes szentháromság, egy örök Isten, tied legyen a tisztelet, a hála és imádat úgy itt e földön, mint ott fenn a meny- nyekben, hol idvezült lelkek szolgálnak Néked végnélküli örömben, romol- hatlan tisztaságban, angyali ártatlanságban örökkön örökké ámen. Mi Atyánk... Térj immár pihenőre. Kelő napod helye nem magyar, idegen föld már, te ott nem tudnál pihenni. Ahol dolgoztál, munkálkodtál — meg- aggottál, elfáradtál. Pihenj itt a körösi temetőben, békén, csöndesen a feltámadás nagy napjáig. Halld meg az új életrehívó harsonát, mely a mindhalálig hü magyarokra és keresztyénekre vár. Ámen. Aztán elindult a menet a temetőbe, ahol a másik nagykőrösi lelkész, Gödé Lajos olvasott bibliát s áldotta meg a sírhantot. A sír különben a Papp-család sírboltja, mely a temető legszebb helyén, papok, tanárok sírhantja szomszédságában áll. A Papp- család már egyeneságon kihalt s Dóczi Jenő vette kegyeletes gondo!•
