Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 10. szám - p. f.: Újabb középiskolai reform előtt
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 335 Újabb középiskolai reform előtt. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület folyó évi, debreceni közgyűlésének egyik előadója a középiskolai oktatás mai rendjével, szervezetével, a közelmúltban történt iskolareform eredményeivel foglalkozott. Értékes fejtegetéseinek konklúziójaként hangsúlyozta, hogy egy-egy iskolareform helyességét csak hosszú évek tapasztalata döntheti el. így az 1924-ben, illetőleg 1926-ban reformált középiskola munkájáról sem mondhatunk ma végérvényes ítéletet. E megállapításával kapcsolatban óvást emelt az iskolát állandóan fenyegető reformálás ellen. Az oktató munka eredményessége ugyanis zavartalan nyugalmat kíván, a gyakori tantervváltozások az iskola munkáját tétovává teszik, tekintélyét is rongálják. Elvileg csak helyeselni tudjuk az illusztris előadó e megállapításait, nem tartjuk azonban kívánatosnak, hogy e noli me tangere elv az 1924-es, illetőleg 1926-os, a leányközépiskolák 1927-es tantervi reformjával szemben is érvényesüljön. Református tanáregyesületünk szinte minden közgyűlésén felsorakoztatta kifogásait a megreformált középiskola ellen. Sürgette a nem magyar viszonyokra szabott típusos középiskola gimnáziumi és reálgimnáziumi típusának olyan egységesítését, hogy az egy közös alsó tagozatra gimnáziumi és reálgimnáziumi, fakultatív görög és második modern nyelv tanításával bifurkált felső tagozat épüljön. A legfőbb tanügyi hatóság a szülők, a társadalom sürgető kérésére annyiban közeledett tanáregyesületünk imént vázolt felfogásához, hogy hozzájárult a gimnázium felső tagozatában a görög, illetőleg második modern nyelv fakultatív tanításához. A kultuszminiszter úr tanügyi politikájának — amint nyilatkozataiból, de a kormány nemzeti munkatervéből is megállapíthatjuk —- igen fontos programmja a középiskola újabb reformálása. Minthogy bizonyosra vesszük, hogy e reform alapelveiben közel fog állani tanáregyesületünk vázolt felfogásához — hiszen e felfogásunkat nemcsak a történeti folytonosság helyreállításának szükségessége, de speciális viszonyaink is (állami és nem állami iskolák, aránylag csekély népességű városokban is van középiskola) indokolják —, a kultuszminiszter úr e szándékát örömmel és bizalommal fogadjuk. Bizalommal, hiszen ez új tantervet egyik legnagyobb tudósunk fogja jegyezni, bízvást remélhetjük tehát, hogy a tudós alapossága, messze távlatokhoz szokott tek mietete e tantervben is meg fog nyilatkozni. Bármily nemes intenciók is hozzák létre ez új tantervet, pedagógiai szempontból bármily kifogástalan legyen is az, könnyen megtörténhetik, hogy a gyakorlatban nem mindig és nem minden tekintetben válthatja be a hozzáfűzött reménységeket. A magyar tanár
