Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 10. szám - Török Tibor: A gödöllői Jamboree
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 333 tül nemzetét a világgal s amit eddig tett, ami eredményt eddig elért, mind ennek a célkitűzésnek a szolgálatában tette. Tette nemzetéért, tette társadalmáért. Mert a cserkészet nemcsak befelé akar jó állampolgárokat nevelni, hanem olyan embert, aki lát kifelé is, saját látókörét a nemzet érdekében szélesíti. Nem bajainkról keseregve, mert ez sok ember szájában csak ünnepi ismétlés s nincsenek hétköznapi tettek mögötte, hanem úgy, hogy erősnek akar mutatkozni. Hadd lássák azt, hogy mi kitartóan dolgozunk, mert csak az erősnek vannak barátai. Ezzel a munkával kell viszonoznunk azt a kitüntetést, amely a jamboreet nekünk juttatta s biztosítani azt a jóhírnevet, amelyet a magyar cserkészet eddig vívott ki magának. Nagy kitüntetés, hogy mi kaptuk, hiszen nem kisebb vetélytárssal állottunk szemben, mint Amerika. Nekünk adták azért, mert méltányolni akarták az 1924. évi koppenhágai, az 192.3. évi rigai, 1929. évi angliai győzelmeinket, illetve sikeres szereplésünket. Nem lehet lekicsinyelnünk ennek a magyar jamboreenak a jelentőségét. Nagy jelentőségű már csak gazdasági szempontból is. 20—25,000 külföldi fejenként 60 pengőt fizet. Ez az összeg magyar kereskedőnek, magyar termelőnek jut. Amit még ez a sok külföldi fiú elkölt, az is ugyancsak felfrissíti az ország gazdasági vérkeringését. A vidéki kirándulások is nagyon sokat jelentenek gazdasági szempontból. Sokkal többet jelent azonban nemzeti szempontból. Cserkész- világtábor a mi hazánkban jobb, szebb idők jele. A cserkészet nemzetközi szervezet, de csak akkor lehet érték, ha a legszentebb nemzeti érzésekből és eszmékből meríti életnedvét. Egyébként csak romantika, játék. A mi cserkészetünk még egy egész világgal több. Ez a többlet mindazon nemzeti szokások, tradíciók, ügyességek, művészetek és lelki értékek összesége, amely népünk tulajdona, amelyet csak mi tehetünk le egyedül a világ cserkészei közül a nagy összeség oltárára. A mi célunk, a mi nemzeti célunk a jamboreen csak egy lehet: megismertetni magunkat, magyarságunkat és a jelenlévő nemzetek képviselőinek a tudatába edzeni azt, hogy van egy nemzet Európa keleti határán, mely a nyugati kultúra védőbástyája volt hosszú évszázadokon át, s hosszú küzdelmekben megedzve harcolni akar és tud jövőjéért. Itt nem szabad elfelejtkeznünk az irredenta propagandáról sem. 1929-ben Angliába indultunkkor előre figyelmeztettek bennünket, hogy a szólamos irredenta propagandától tartózkodjunk. Mégis érezte mindenki, akivel sorsunk összehozott, hogy egy félreismert, igazságtalanul büntetett nemzet fiai vagyunk. Pedig nem beszéltünk róla, de ahogy a Himnuszt énekeltük, ahogy az olasz csapattal, meg a románokkal odakerült magyar fiúkkal kezet fogtunk, látta, érezte mindenki, hogy itt a testvéri szeretet fölött van még valami nagyobb, erősebb kötelék, van valami, ami testvérebb-testvérré avat bennünket, a megszentelt, közös fájdalom. Ezt a fájdalmat ki lehet fejezni
