Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
294 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE volna. Ellenkezőleg : valláspszichológiai tudománya egyre hatalmasabb arányokban bontakozik ki, de — azt teljesen az Igének és az Ige teológiájának szolgálatúba tudja állítani. Ha valaki, úgy ez a nagyszabású fiatal tudós igazán magáévá teheti Augustinus szavait: Deum et animam scire cupio. Nihil-ne plus? Nihil omnino i1 Istent és az emberi lelket búvárolja mély tudománnyal, de nem a lélekftó'Z igyekszik megérteni Istent, mint a pszichologizmus, hanem az Ő Igéjéből. Jelen könyve (nagyobb munkái közt már a negyedik) az ú. n. kijelentési hitnek (vagyis az Ige által kiváltott és a Szentlélek által munkált hitnek, az egyetlen igazi hitnek) mesteri analízise. Ezért tartalmának legfontosabb és középponti része : az isteni Ige és emberi hit korrelációjának (a reformátori teológia már Harnack által is felismert2 lényegének) megmagyarázása. Megpróbáljuk tömörítve ismertetni erre vonatkozó felfogását. Élesen különböztet a „fides naturális“ és a ,,tides revelata“ között (pl. 213 1.). Legfeljebb a „természeti hitet“ lehetséges magából az emberi lélekből megmagyarázni (szerintünk még ezt sem teljesen, mert ezt is megelőzi az „általános kijelentés“- nek Pál által is tanított isteni apriori-ja). Az üdvözítő hitet egyedül a transzcendens Ige vagy különös kijelentés apriori-jából érthetjük meg. Ezért szerző a hitet úgy határozza meg, hogy az a hívő ember exisztenciális rezonálása az Igében hozzáérkező isteni megszólításra. (Kálvin : Dominus per evangélium nos vocat; nos vocanti per fidem respondemus.) Isten Igéje történetfölötti és örök, de a történetben jelenik meg, történetté lesz. Mégpedig 3-as alakban : 1. mint testté lelt Ige („őstörténet“, Jézus Krisztus) ; 2. mint írott Ige („jövendőléstörténet“, a próféták, evangélisták és apostolok előzetes és utólagos bizonyságtételei a testté lett Igéről, a Szentírásban egybefoglalva és megörökítve) ; 3. mint hirdetett Ige (az írott Ige alapján kigyulladó újabb bizonyságtételek, a jövendőléstörténet prolongációja). Az Ige mindhárom alakjában Isten nemcsak kijelenti magát (a hívő számára !), hanem ugyanakkor el is rejti magát (a hitetlen számára !). A történeti Jézus, a biblia és az igehirdetés, az önbizonyságtétel és a bizonyságtétel kijelentéssé csak annak számára lesz, aki hitében exisztenciálisan rezonál arra. Isten kijelentése nem közvetlen, hanem csak „közvetett közlés“. A hitetlen számára nincs Ige. Viszont a hit, mint exisztenciális rezonálás, nem halott ismeret, nem pusztán igaznak- tartás vagy bizalom, nem kizárólag az értelmi, vagy érzelmi, vagy akarati síkban lejátszódó jelenség, hanem a hívő egész valóját, exisztenciáját átívelő és behálózó mozgalom (actus totius hominis). Nem állapotszerűség, hanem életeleven történés, szabad és spontán döntés a minket Igéje által személyünkben megszólító Isten mellett. De ez a „megszólítás“ csak akkor érkezik el a mi személyünkhöz és csak akkor fogunk arra exiszt. rezonálni, ha a Szentlélek az Ige mellett a mi lelkűnkben bizonyságot tesz. Tehát a hitnek úgy objektív, mint szubjektív lehetősége Istentől van. A hit ,,donum Dei“. „Non alii comprehendere Dei mysteria nisiquibus datum est.“ Isten csodálatosan úgy inintézkedett, hogy a Szentlélek által történő megszólítás, ez a szubjektív élmény a Szentírásban levő objektív (írott vagy hirdetett) Igéhez van titokzatosan hozzákötve. Ezt szerző így fejezi ki : az ember hitében a történeti Ige és a történettől független Szentlélek paradoxszerű egysége jelentkezik. Minden egyes hitaktusban a történeti-horizontális és az időfölötti-vertikális vonalak egy- mást-metszésével találkozunk. Vagyis tehát: minden hitaktus meglepetésszerűen jövő, emberileg kiszámíthatatlan és létrehozhatatlan, a pillanat kategóriájában megvalósuló isteni történés, csoda, misztérium ! A többi tartalmat kénytelenek vagyunk csupán a fejezetek címeivel jelezni. I. A mindenkori ember mindenkori válsága. II. Emberi kísérletek a válság feloldására. III. A válság feloldásának egyetlen (isteni) lehetősége : a váltság. IV. A hit, mint a váltság eszközlője. V. A hit, mint exisztenciális 1 L. Dr. Vasady Béla: A valláspszichológia fejlődésének története, Th. Szemle 1927. 1—4. 66. lap. 2 Adolf Harnack: Das Wesen des Christentums, Leipzig 1907. 168 lap.
