Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 9. szám - Kónya József: Gondolatok a poétika tanításáról
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 289 káros egy kisebb költői alkotást úgy ízekre szedni, hogy ezzel eltikkadjon költői szépsége és művészi értéke.8 Most lássuk, hogy az olvasmányok ilyen fokú tárgyalásából milyen okulás vonható le, poétikai, illetőleg irodalomtörténeti szempontból. Az elméleti poétikai tanítás főként a műfaji lényeg tulajdonságainak megállapítására törekszik. Ezt pedig a tartalom (minden velejárójával együtt) és a forma teljesen meghatározza. Ha az olvasmány-tárgyalás alkalmával reduktív úton jutottunk el a tartalomtól az élményig, most az elméleti okulást kezdhetjük az élményen. Más élményből alakul egy lírai vagy egy epikai költemény vagy egy dráma. És a világnézet másképpen jut kifejeződésre minden műfaji csoportban. Ismét más a cselekvény menete is mindegyik műfajnak. Az elméleti okulások levonásában különbözőképpen kell eljárni minden alkalommal, minden műfaj keretében. Hogy az irodalomtörténet-tanítás mit nyerhet az olvasmányok ilyen módon való tárgyalásából, az eléggé kiviláglik azokból, amiket a világnézetről szóló pontban mondottunk. Hiszen az irodalomtörténet a költői és írói egyéniségek korszerű háttérbe való helyezésével foglalkozik műveik alapján. Az olvasmány-tárgyalás után — amint e cikk elején mondottam — a műfaj-elméletnek a fejlődés szempontjából való tárgyalásáról óhajtanék röviden szólani. Csak az epikai költészet tárgyalását illetően kísérlem meg ennek a gondolatnak alkalmazását. Itt is csak a tiszta elbeszélő műfajoknál, mert a leíró költemények - ámbár ezeket ide szokták sorozni — nem tiszta elbeszélő műfajú költemények. Amint minden olvasmányt tárgyi (tartalmi) szempontból a bemutatás előtt kapcsolatba kell hozni a megelőző olvasmánnyal, ugyanúgy kell tenni a műfaj-elméleti tárgyalásnál is. És itt kínálva- kínálkozik kapcsolatul a műfajfejlődés ténye. A fejlődés gondolatának alkalmazása a pedagógiában nem új keletű találmány, már Ziller felismerte és hangsúlyozta.9 Ezen a téren is, mint minden más tárgyban, különösen előnyös arra nézve, hogy az osztályfoglalkoztatást és a tanulók öntevékenységét előmozdítsa. Ugyanis az egyszerű kezdetből kiindulva építjük fel szervesen a rendszert s a felépítés munkájába mindig bevonjuk a tanulókat. így könnyedén fogják elsajátítani, helyesebben mondva levonni az olvasmányokból az elméleti tanulságokat. Az epika tárgyalása alkalmával kiindulunk tehát a meséből, mint a legegyszerűbb költői megjelenési formából. Kiindulhatnánk a dalból is és akkor a lírai költészet tárgyalása lenne az első feladat. Fejlődéstörténetileg ez a kiindulás sem lenne helytelen, mert dal és mese minden valószínűség szerint egyszerre, egyidőben kelet8 L. Utasítások 28 1. 0 Päd. Lex. 1147. col.
