Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 9. szám - Kardos Albert: Dóczi Imre és az ember tragédiája
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 277 hatók, amely az ő tulajdonához tartozott és amely az ő halála után per discrimina rerum — a boldogult egyik legjobb barátjának, Karai Sándor kollégiumi igazgatónak a birtokába jutott. A könyv az Ember tragédiáját az úgynevezett harmadik javított kiadásban foglalja magában, amely 1869-ben jelent meg, mint a Madách és Arany közös gondozásával sajtó alá rendezett, 1863. évi második kiadásnak majdnem betűszerinti hűségű lenyomata és amely ma már szinte könyvészeti ritkaságnak számít. Dóczi húsz éves volt (1849-ben született), amikor az Ember tragédiájának ez a kiadása megjelent. Nem tartom lehetetlennek, hogy a könyvet mindjárt megjelenésekor vagy ahhoz közeleső időben megszerezte, amit nemcsak a bejegyzések elhalványultságából következtetek, hanem és még inkább abból, hogy nevét két helyen is, t. i. az előzéklapon és a címlapon ilyen formában találjuk : Dóczi Imréé, pedig a könyv tulajdonjognak ilyen módon való jelzése már rég, nagyon rég kiment a divatból. Bármikor került is a könyv Dóczi Imre birtokába, bizonyos, hogy nagyon belemélyedt az Ember tragédiájába és mint klasszikái filológus ugyancsak követte egyik nagy mesterének, Horatiusnak az intelmét : nocturna versate mami, versale diurna. Az éjjel-nappal való szorgalmas és odaadó forgatásnak megmaradtak a nyomai. Dóczi a költeménynek minden olyan részletét, sorát, mondatát, szavát, amely különösebben megragadta figyelmét, aláhúzta vagy máskép megjelölte ceruzával, de ezzel nem elégedett meg, hanem — bizonyára emlékeztetőül — a kötés alsó fedelét megelőző tiszta lapon össze is állította azoknak a lapoknak a számát, amelyeken a figyelmét megragadó és megjelölésre méltatott szövegrészek találhatók. Huszonháromra megy az így sorba állított lapszámok összege, de ezeken kívül még más huszonhét, tehát egészben véve ötven lapon találhatjuk Dóczi Imre keze nyomát aláhúzás vagy más megjelölés formájában. S valóban ha csak futólag vizsgáljuk a megjelölt helyeket, hamarosan be fogjuk látni, hogy Dóczinak kitűnő érzéke volt az Ember tragédiája szépségeinek és még inkább a filozófus költő nagy és mély gondolatainak a felismeréséhez. Aki csak az így kiemelt részeket olvassa el, ha csak összefüggéstelenül is, annak is meg kell győződnie, hogy az Ember tragédiájában elévülhetetlen nagy értékek foglaltatnak. A ceruzával aláhúzott vagy megjelölt sorokban ott találjuk Madáchnak majdnem minden mondatát, amely szálló igévé lett vagy másképpen vált közismertté. így emeli ki Dóczi a 35. lapon (III. szín) : „Minden, mi él, az egyenlő soká él, A százados fa, s egynapos rovar...“ stb. A 49. lapon (IV. szín) : „...mély tenger a nép; bármi napfény sem hatja át tömét...“ stb.
