Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 7-8. szám - Egyházi és iskolai hírek

622

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

megfelelően hoztak némi áldozatokat is — vérben, könnyben, pénzben, munkában és lemondásban. Azért is kopott meg ez a rend annyira, hogy ilyen kényelmesen használható lábtörlő gyanánt a halhatatlanság küszöbén állingálók számára. Irodalmi divat lett beszélni rólunk. A magyar napi sajtótól eddig legtöbbnyire védelemben részesültünk, mert hiszen ez a sajtó általában felette áll egyéni hangulatoknak, komoly kultúrmunkát végez a nemzeti élet gazdagítására. Annál inkább kell csodálkoznunk egy ilyen igen szellemes, határozottan iskolázott elmétől származó cikkecskén, amiről esetleg, ki lehet deríteni, hogy a ma született báránynál is ártatlanabb, de ami a magyar kultúra napszámosaira nézve mégis csak alattomos darázscsípés. Soós Béla.

Az előléptetések kérdése egyre több nyugtalanságot okoz tanári körökben. Általános gátló rendelkezés ellenére mindenfelé olvasunk, előléptetésekről és pedig éppen a IV., V. és VI., tehát a legmagasabb fizetési osztályokban. Rendkívül megnyugtatóan hatna ránk, ha világosan megtudhatnók, vannak-e kivételesek, akiknek: mégis van előhaladási lehetőségük s ha igen, micsoda jogcímük: van hozzá.

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HÍREK.

I

..T . . . . . B egyetemi nyilvános rendes tanár, a szegedi egyetem'

uezsi najos ur. | jutóra, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 1932 szeptember 17-én, szombaton reggel, hatvannégy éves korában Budapesten meghalt. Dézsi Lajos 1868 augusztus 23-án született Debrecenben, egyetemi tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte. 1895-ben a budapesti egyetemi könyvtár tisztjévé nevezték ki, 1902-ben nyert magántanári képesítést, 1906-ban pedig kinevezték a kolozsvári egyetemre a magyar irodalomtörténet rendes tanárává. Azóta itt fejtette ki tudományos működését, majd a kolozsvári egyetemnek Szegedre való átköltözése után, Szegeden adta elő az irodalomtörténetet. Kiváló irodalomtörténeti író volt, aki számos kútforrásszámba menő mű megírásával örökítette meg nevét. Főbb művei közé számít a Szenczi Molnár Albertról írott könyve, amelyet egy évvel utóbb követett Szenczi Molnár Albert naplója, levelezéseinek és irományainak gyűjteménye, amelyet Dézsi Lajos az Akadémia megbízásából adott ki. Halála mély részvétet keltett tudományos irodalmi körökben és a református tanárságnak különösen nagy veszteséget jelent.

1932. július 8-án váratlanul elhunyt, epeműtét következtében, az evangélikus tanárság egyik legértékesebb tagja. Evek óta szenvedett, de senki sem gondolta volna, hogy olyan súlyos kór támadta meg, hiszen rendületlenül végezte áldásos munkáját a tanév végéig. Mint a budapesti evangélikus leánykollégium három éven át szeretetet vető vallástanára, mint a Luther-Otthon nevű budapesti főiskolai internátus öt éven át munkálkodó szeretett igazgatója, a Magyar Cserkész kiváló szerkesztője, a cserkészet evangélikus büszkesége ismert volt egész hazánkban. De mindenütt ott volt, ahol ifjúi munkáról volt szó, ő megtalálta a hangot, mely az ifjú lelkekhez vezetett akár szónokolt, akár megbeszéléseket folytatott, vagy pedig írásaival kereste fel ifjú barátait : mert szeretet sugárzott egész lényéből. Ez volt az ő varázsának, kedveltségének titka is. Jó ember volt, ki őszinte jóságával másokat is magához láncolt.

Élete története következő : Gyomán, Békésben született 1888-ban ;

IVidovszky Kálmán.