Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 7-8. szám - Hazai és külföldi irodalom
254 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE állam szolgálatába sodródott. Szerző, barátjának hét évi beszámolójában, az e könyvében foglaltak csodálatos igazolását látta. Dániel próféta könyvének első hat fejezete a világhatalom váltógazdaságának tragikus fordulatokban gazdag drámája. Ennek a drámának világosságából csak az érdekli szerzőt, amely alkalmas a mi sötét jelenünk besugárzására. A hatalmas Babilon tragédiája előképe az orosz tragédiának, amelynek sorsdöntő alapoka az volt, hogy „a hivatalos államvallás a nép legszélesebb rétegei előtt utálatossá lett“ (71. 1.), mert a keleti egyház „nem az Isten prófétája volt az államban, hanem az állam vallásának őrízője és gondozója“ ; s mint ilyen, az ige világosságával nem tudott a nép áldásává lenni a próbáltatások idején, hanem azt tartotta megtiszteltetésnek, hogy szolgálatára lehetett az államnak. (71. 1.) A világtörténelem barázdáiba nem is kell valami túlságos mélyen beleszántanunk és mégis meg kell látnunk, hogy az őskeresztyénség fajsúlyveszteségének kezdete egybeesik az államvallássálétel velleitásával. Jeruzsálemnek meg kell Jeruzsálemnek maradnia Babilonban is. Aki az embereket Istenhez akarja vezetni, annak Istentől kell az emberekhez megérkeznie. (69. 1.) Ez a magasabbrendű profétizmus titka. A kérdés ma az, hogy a Nyugat egyházai meg fogják-e érteni Istennek az egész vonalon lelki megújhodásra intő figyelmeztetését és riadóját ? Ha nem — úgy maguk sem kerülhetik el a nagy megítéltetést. Ezt bizonyítja a szemléltető pedagógia világosságával Dániel próféta könyve és az orosz példa. Mert — mondja a szerző — a Ma egyházára rászakadt szenvedés igen nagy részét nem az ige miatt és nem Krisztusért kell az egyháznak elhordoznia, hanem hamis profétiz- musa miatt. (71. 1.) A könyv átolvasása után az az érzésünk, amit egy gyönyörű, magaslatok felé vivő út végeztével a visszatekintő belső szemlélődés felemelő pillanataiban érzünk. Ha az Isten titkainak sáfárai vagyunk, egy bőséges áradozással hömpölygő reveláció mélységei tárulnak fel előttünk, ha a történet filozofikus értékeinek és értelmének kutatói vagyunk, itt megláthatjuk teljes borzalmában a hipokrita-nationalista doppingoló történetírás nemzeti és felekezeti önhittségre nevelő céltudatos szédelgését és ha pedagógusok vagyunk, előttünk van a legmeggyőzőbb szemléleti oktatás Isten nevelői munkásságáról. Valóban hálásak lehetünk a fordítónak e kincsesház feltárásáért, amely munka nemcsak erkölcsi értékei, de műfordítói bravúrja miatt is nagyon nagy nyeresége irodalmunknak. Nyíregyháza. Nagy Vilmos.
