Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 7-8. szám - Jakucs István: Református Tanári Jóléti Intézményünk
242 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE indokolt esetekben a díjat, vagy a járulék felét elengedhessék. (241— 1932. sz. konventi végzés.) A dunamelléki egyházkerület ezen törekvése nagy megdöbbenéssel s a jóakaratú konventi határozat is bizonyos aggodalommal tölt el bennünket, a Református Tanáregyesület vezetőségét. Megdöbbenéssel azért, mert a mai nehéz helyzetet éppen az okozza, hogy az iskolák iránti áldozatkészség csappant meg. Elnökünk ceglédi megnyitójában abban látja a mai helyzet orvoslását, hogy a köztudatba kell vinni, hogy mint régebben, az államsegélyek helyett saját erőnkből kell fenntartanunk magunkat és iskoláinkat. Már pedig ez az egyházkerületi határozat éppen az ellenkezőre ad tápot, az iskola iránti áldozatkészség csökkenésére. Hisz, ha az állam és egyház válságos helyzete tovább tart és — ne adja Isten — de súlyosbodnék, akkor, mivel iskola nélkül nem lehet meg a szülőtársadalom, még inkább a szülőkre hárulna fokozott áldozattal az iskolák fenntartása. Az aggodalom pedig azért jogosult, mert már több igazgató él a 20% levonás jogával s így az alapunk jövedelme csökkenni fog. Pedig nekünk tanároknak egyetlen tanárjóléti intézményünk a „Tanárok Gyermekeinek Nevelési Alapja“. Nekünk nincsenek Kál- vineumjaink, mint lelkésztestvéreinknek; tanítótestvéreink is több jóléti intézményt tudtak maguknák létesíteni, tanítói árvaházakat, üdülőházakat. Mi nekünk ez az egyetlen segítségünk, ebből tudunk évenként 12,000—13,000 P-t kiosztani ösztöndíj és nevelési segély címén református tanárgyermekeknek ; ebből vettük újabban bogiári üdülőtelepünket, melynek első nyara a legszebb reményekre jogosít, hogy életre képes és pótolhatatlan eszköz lesz a tanári idegzet fel- frissítésére. A Kath. Tanáregyesület ezekből a tanulói járulékokból építtette a Szent Imre-kollégiumot s ezeket a díjakat kötötte le további 5 évre. Különösen fáj a TGyNA jövedelmének megcsökkenésére irányuló szándék, ha végignézzük a most kiosztásra kerülő ösztöndíj pályázatokat. A múlt évben 7200 P-t oszthattunk ki, ha most a jövedelem 20%-kal való csökkentésével számolni kell, kb. 6250 P jut kiosztásra. Pedig 33 pályázó van, akik majdnem mind megérdemelnék az ösztöndíjat. Ezek között aztán olyan szomorú eseteket látunk, hogy az embernek fáj a lelke. Egyik nyugalmazott tanár, kb. 158 P havi nyugdíjából három gyermeket taníttat távol, két bölcsészethallgató fia és egy tanítónőképzős leánya van. Eddig latinra készített polgári iskolásokat, de mióta a reálgimnáziumban nincs latin, elesett mellékóráitól, s csak a mi ösztöndíjunk tartja benne a lelket. A másiknak apja menekült, nyugdíj nélkül, anyja keres, már 3 gyermeket felnevelt, de még hármat kellene nevelni. A harmadiknak, ki a VII. fizetési osztályban van, négy egyetemi hallgató gyermeke van.
